7. rész

Néztem a fekete szemeit. Csillogtak, és olyan volt mintha nem is lett volna szeme. Csak egy fekete üreg. Semmilyen érzelmet  nem mutatott ki az arcán. Fura, de tőle nem ijedtem meg. Valahogy nem tudtam. Igaz, hogy tényleg nem volt valami nyugtató  a helyzet. Én ott ültem az ágyon ő meg elfeketedett szemekkel meredt rám. vagyis pontosabban mondva a nyakamat nézte,  és szaporábban vette a levegőt.
- K-Kevin ? - dadogtam. - hahóó monnd, jól vagy ? - legyeztem a szeme előtt. de semmi reakció. - Kezdesz tényleg  megijeszteni. - már egy kicsit idegesebb volt a hangom.
A légzése kezdett lelassulni. Becsukta a szemeit és mélyen vette a levegőket. Nyugtatta magát. A szemei lassan  visszaváltoztak normális állapotukba. Kevin tekintete kitisztult.
Megnyugodtam.
- Sajnálom nem akartalak megijeszteni.- mondta.
- semi gond. - kikerekedett szemekkel mondtam.
- Jobb lesz ha megyek. - majdd felállt.
- Ne kérlek.-megfogtam a kezét.- Nem kell mennemd. Maradj itt kérlek. - kérleltem.
Lassan leült az ágy szélére. bámultuk egymást. Szerintem még egyikünk sem fogta fel hogy mi is történt.
- Kérdezhetek valamit ? Személyes kérdés lenne.
- Rendben kérdezhetsz.
Nagyot nyeltem. Bele gondoltam abba hogy vajon tényleg megkérdezzem- e vagy sem ? És ha túl kényes a kérdés ? már  mindegy volt . Meg kellett hogy kérdezzem.
- A szülied is olyanok mint te ? Tudod... vámpírok ? - lassan jöttek ki a számon ezek a szavak.
Kevin nagyot sóhajtott. Elszomorodott.
- Az az igazság, hogy a szüleim már rég nem élnek. Senkim se él. Nekem a családot csakis Jong Jin Rin jelenti. Őt még az  első világháború idején ismertem meg. Pontosabban 1916-ban. Akkor voltam 17 éves. - elmosolyodott egy picit, majd  folytatta. - Őrülten szerelmes voltam belé. Olyan titokzatos lány volt. Már akkor terjengett a falumban hogy vámpírok is  léteznek, és voltak is. Egyik nap aztán fény derült a Jong kis titkára. Elcsalogattam az egyik közeli erdő szélére. Életemben  először csókolóztam. És vele. - picit elpirult.- Akkor este megharapott a fánál Szörnyű érzés volt. A következő napokban  nagyon kerültem. Mindenkivel nagyon furcsán viselkedtem. Mindenkire azt hittem hogy el alattomos szörnyű vámpír lény. De  egyik este Jin meglátogatott. Kérlelte hogy ne féljek tőle, és hogy nem akar bántani. Hosszú győzködés után ezt el is  hittem. Elmesélt a vámpírokról mindent. Akkor már megbíztam benne. Egyik nap apám közölte velem hogy be kell állnom a  katonaságba. El sem akartam hinni. másnap már rögtön háborúba kellett mennem. Időm sem volt a lánytól elbúcsúzni. Én már  ez első csatában megsebesültem. Egy német mellkason lőtt.
Nem tudtam meghalni. Csakis ő rá tudtam gondolni. Hirtelen egy sötét alakot láttam felém jönni miközben ott hörögtem a  földön, és úsztam a vérben. A sötét alak közelebb jött hozzám. Felismertem, ő volt az Jong. -"Drága egyetlenem megmentelek".- majd pedig elharapta a csuklóját és a kibuggyanó vért a számba folyatta. Rettentő íze volt.
- Ne félj eggyütt leszünk örökké, nem fogjuk egymást soha elveszíteni.- halottam a hangjából hogy sírt.- már nagyon  haldokoltam.- Szeretlek. Ez után pedig kitörte a nyakam.
Semmire sem emlékeztem. Végül egy házban találtam magam. Jong szépen elmagyarázta nekem hogy ki vagyok és mi vagyok  valójában . Rettentően megrémültem.
Ahogy ezeket a szavakat halottam kissé belefájdult a szívem. Az átváltozásáról, és hogy elvesztette a családját. Szörnyű  volt belegondolni hogy akár ez velem is megtörténhet.
- Ezek után csak a rossz következett. - folytatta tovább. - Elvetemült állat voltam, egy megállíthatatlan lény. Emberek  százait öltem meg csak a vérükért. Egy egész falut. - hangja ideges lett.
- Héj - megfogtam a kezét.- ne aggódj ez az idő már rég elmúlt. Már nem lesz ilyen többé. -mosolyogtam rá.
Ő is visszamosolygott rám. Az arcáról eltünka fájdalom és az idegesség. Közelebb hajolt és megint megcsókolt. Valahogy most  sem tudtam felfogni azt hogy Kevin megcsókolt ENGEM !!!
Eddig még senki sem csókolt úgy mint ő. Ez gyengédebb volt. A csók közben beletúrt a hajamba és a másik kezével pedig simogatta a hátam. Most uralta önmagát.
Már kezdett felkeni a Nap. Ezt azt jelentette hogy sajnos mennie kell. Hosszú búcsúzkodás után elment. Bementem a  lányokhoz de ők még mindig ~aludtak~. néztem ahogy szuszogtak. Rettentő jó érzés volt tudni hogy minden rendben van velük.  Sorban felkeltek és hála Istennek csak arra emlékeztek hogy a horror film közben elaludtak. Nem tudták azt a szörnyű  estét. Közéjük ugrottam és egytől egyig mindenkit megölelgettem és meg puszilgattam. Az erőm is visszatért szerencsére. A  lányok nagyon meglepetten reagáltak a köszöntésemen.
- Monnd Sung megártott a film ? - nevetett Bibian.
- Igen teljes mértékben. -nevettem énis. Felhőtlenül boldog voltam. Annak dacára is hogy tudtam hogy Yoseob bármelyik  pillanatban meglephet minket. De ettől most nem féltem.
Leültünk reggelizni a lányokkal és beszélgettünk. Reggelizés közben telefonhívást kaptam. Anya volt az. A repülőgépet nem engedik felszállni az Európában tomboló vihar miatt. Így csak jövőhéten érnek haza. Remek. Remélem a szülinapomra hazatérnek.
Visszaültem a lányokhoz és folytattuk a beszélgetést.
- Nos.. lányok milyen volt az este ? - kérdeztem tőlük.
- Nekem nagyon tetszett. - felelte Kwon miközben beleharapott a szendvicsébe.
- nekem s csak azt nem értem hogy hogy lett véres a sálam ? - értetlenkedett Kim min min.
Egy mukkot nem szóltam inkább ettem tovább.
- Hagyd majd kimosom csak  tudod, - musály voltam valamit kitalálni- elvágtam a kezem és bekötötted vele- utáltam hazudni.
Szerencsére a többiknek semmi sem lett véres.
- Na és Sung mi van Kevinnel ? - mosolygott.- Láttam hogy itt volt este. felkeltem és felém hajolt, motyogott valamit aztán visszaaludtam.- emlékezett vissza.
A lányok hirtelen rám néztek. Úgy néztek rám mint a próbababák a kirakatvban. A nézésük már már megérintett.
- Hááát.. Itt volt az este az igaz. - elpirultam. Visszagondoltam arra a csókra ami köztünk történt.
- Hééj miért pirulsz ? - nevetett Bibian.
- Hát csak ültünk az ágyon és beszélgettünk és egyszer csak közeledett felém és megcsókolt. -beleharaptam a számba és  éreztem hogy szívem rettentő hevesen vert.
- Áhhhhhhhh nemááá téényleg ?- szinkronban felsikítottak. mint egy csapat fangirl akik meg vannak őrülve a sztárokért.
- És mesélj el mindent ! Milyen volt ? - Közeledett hozzám Kwon. Ez alány egész életében kíváncsi volt mindenre. Mindent  tudni akart.
- Csak annyit mondok hogy rettentő jól csókol és gyengéd volt és.... - éreztem hogy ég az arcom. Rettentően pirultam.
Azt hittem hogy megyúlok.
De nem csak én pirultam hanem a lányok is. Még mindig a fellegekben jártam. Nem akartam lejönni onnan soha. Semmi nem ronthatta el a kedvem.
De sajnos mint minden jónak ennek is vége kellet hogy legyen. Menniük kellett haza. Ölelkezős és puszilkodós búcsúszkods után leléptek. a házat síri csend járta át. Gondosan bezártam minden ajtót és ablakot. Rabnak éreztem magam a saját házamban.
Leültem az ágyamra és csakis arra csókra tudtam gondolni . Másra nem. Még tanulni sem tudtam.
Utáltam egyedül lenni otthon . Főleg ilyen veszélyben, mint most, hogy egy vérszomjas mindenre elszánt őrült vámpír kerget.
Telt múlt az idő. Beesteledett. Mikor lement a nap abban a pillanatban csöngetett valaki. Féltem, hiszen bárki lehetett az ajtó mögött. Akár még Yoseob is megpróbálkozik ezzel a módszerre. Óvatosan belenéztem a kukucskálóba és egy nagy kő esett le a szívemről. Kinyitottam az ajtót és azonnal Kevin nyakába ugrottam.
- Jajj Istenem de örülök Neked ! - szorosan ölelgettem.
- Gondoltam hogy megleplek. - mosolygott.
- Hát sikerült is . - viszonoztam a mosolyát.
 Úgy örültem neki mint egy kis gyerek a cukornak. Össze vissza puszilgattam az arcát és a puszilkodás csókba torkollott. Rettentően örültem neki. Őrültem hogy láttam és hogy a közelembe tudhattam. Mellette biztonságban éreztem magam.
Lefeküdt az ágyra én pedig a mellkasára helyeztem a fejem. Nem halottam szívdobogást. Nagyon furcsa volt hogy nem  halottam annak az embernek a szívverését akit nagyon szeretek. Kevin simogatta a fejem és cirógatta a hajam. Anyukám  csinálta mindig így mikor még kicsi voltam . Ettől mindig elaludtam. Most is sikerült álomba merülnöm. Mikor felébredtem végig  simogattam a mellkasát és mondtam neki hogy szeretem. Ő simogatta a hátam.
- Na hát nem is tudtam hogy szeretsz. - ez nem az ő hangja volt.
Ez nem Kevin hangja volt. Azonnal felpattant a szemem és levettem a fejem a mellkasáról rá pillantottam és nem ő volt az . Nem az ő mellkasán feküdtem. Yoseob vigyorgott rám. Én sikítottam egyet majd hörgést halottam a hátam mögül. Hátrafordultam és Kevin a falra volt felszúrva. A hasából kiálló hosszú seprűnyélre emlékeztető fa állt ki belőle. A fiú próbálta kihúzni magából az ellene használt fegyvert.

6. rész

Még fel sem fogtam az eseményeket. Na erre abszolút nem számítottam. Mindenki csak ült  a pokrócon amit leterítettünk. Pár pillanatig néma csend vette át a hatalmat. Felálltam  lassan, és közben mindvégig Yoseob szemébe néztem. Ha szemmel ölni lehetett volna, akkor már rég halott lenne. Bezzeg ez ilyenkor nem működik. Mereven álltam előtte.
- Nem .. - csak ennyi csúszott ki a számon . Nyeltem eggyett majd folytattam. - Nem  ebben egyeztünk meg.- remegett a hangom mind a félélemtől, s mind az idegességtől.
- Úgy látom hogy nem emlészel erre a mondatomra : "Tudod.. sose bízz egy vámpírban."-  idézte fel.
- Mi folyik itt Sung ? - kérdezte nagyon rémült hangon Kim Min min.
Csak némán hátrafordultam és egyenesen rájuk néztem. Rettenetesen féltek.
- Figyeljetek lányok. Semmi esetre se jusson eszetekbe futni mert akkor támad. -  figyelmeztettem őket.
- Huhh Sung ez úgy mondtad mintha valami vadállat lennék.- nevetett Yoseob.
- Mert az is vagy . Egy őrürlt valami aki mások nyugodt életére tör és barátait is bántja !
- Aprapó.. el sem mondtad nekik hogy én mi a is vagyok valójában , és hogy üldözlek ? Hm..  fura.. pedig eddig minden kiszemeltem rögtön rohant a barátaihoz hogy elmondja ezt az  egészet. Ti lányok tudtommal eléggé pletykások vagytok. - kuncogott az orra alatt.
- Azért ne mondtam el nekik mert így legalább meg tudom őket védeni tőled. - hebegtem .
- Hát ez nem jött össze valami jól. én pedig nem szeretek egyedül játszani. Lányok !  szerettek fogócskázni ? - odaordította nekik
A lányok némán ültek . Meg sem mertek szólalni.
- Hmmm.. tehát a hallgatás beleegyezés.- és laza mosolyt ejtett az arcára.
Lasúú óvatos lépekekk el kezdett feléjük menni. Ekkor azonnal elé vágtam. A saját  testemmel akartam őket védelmezni. Ezután félrelökött és a földre kerültem. A repülésemtől  a lányok.
Ijedtükben felsikoltottak majd Kim min Min és Min RaRa futásnak eredt. Egymás mellett  haladtak a sötétség felé. Azonnal felpattantam és ordibálni kezdtem hogy álljanak meg.Ez  nem volt szemire sem elég. A többieknek megparancsoltam hogy maradjanak ott. Bibian So-t  megkértem hogy azonnal hívja fel Kevint , és odadobtam elé a mobilt. Yoseob azonnal utánuk  eredt és Min RaRát a fához szorította és harapásra készült . Ekkor gondolkodás nélkül a  földről felvettem egy törött ágat és a fiú hátába döftem. Ebben a szent pillanatban  elengedte Min RaRát és a lány dermedtem állt a fenyőfel tövében. yoseob felhörgött majd  egy erős rántással kirántotta a fadarabot a hátából. Elfeketült szemmel és gonosz  tekintettel felém fordult. Vicsorgott mint egy kutya. A véres fadarabot felém mutatta. Kim Min Min megállt a futásban. Senki sem mert mozdulni . Főleg én nem.
- Oké Sung . Akkor most durva leszek. - dühös volt. Szörnyen dühös.
vissza "futott" a lányokhoz és mint egy önkiszolgáló étteremben, kiválasztotta a vacsoráját.  Shin HaRára esett a választása.
- Mondtam hogy durvulok Sung ! -Felkapta a lányt majd hátulról átfogta majd félre döntötte  a fejét és megharapta.
- Neeee ! - sikítottam.
Elengedte HaRát és a lány a fölrde rogyott.
- Na ki legyen a következő ? - kérdezte miközben rájuk nézett. A szája merő véres volt.
- Kérlek ne bántsd őket ! - könyörögtem .
- Hiába könyörögsz űgysem fog meghatni ! - majd ismét választott közülük.
Felkapta Bibian So-t és közben a telefon kiesett a kezéből. Szerencsére Kevin már felvette . Ezt szerencsére nem vette észre az alattomos szúnyog. Őt is szintén hátulról lefogta és  már harapásra készült. A maradék lélekjelenlétemben felkaptam egy darab éles követ majd  felvágtam a csuklómon az eret. Megérezte a vérem szagát majd megállt. Mélyen a levegőbe  szagolt.
- Na tesssék erre vágysz vagy nem ? - kérdeztem dühösen.
A fiu nem szólt semmit csak bámult rám. Bibian So a rémülettől nagy levegőket vett. Yoseob  nem engedte el.
- Az igaz hgy a te véredet akarom, de még mielőtt megszerezném azelőtt még azt akarom  hogy szenvedj. - abban a pillanatban megharapta Bibian-t. Sikoltottam hogy ne, de ez sem segített . Őrült mészárlásba kezdett. Halottam a lányok sikoltozását. Sorba megharapta a  többieket, de szerencsére még hagyott bennük annyi vért hogy meg ne haljanak.Ebből azt  következtettem hogy valójában maradt benne egy csöppnyi emberiség. A barátaim ájultan és  sebzetten feküdtek körülöttem. Miután végzett felém közeledett és letörölte a maradék  vért a szájáról. Sokkhatás alatt voltam. Remegtek a lábaim és össze akartam esni.
- Nos drágaságom, elérdkezett az idő. Game Over !! - lefogott és megakart harapni, de  csodával határos módon valaki leteperte, és aztán a fához lökte.
Nem hittem el ezt az egészet. Kevin ismét megmentette az életem. A srácok verekedésbe  kezdtek . Nem tudtam őket a szememmel követni mivel vámpírgyorsasággal bunyóztak.
Körülnéztem és láttam a lányokat ott feküdni a földön. Szörnyű volt látni hogy azok akiket szeretek ott feküdnek majdnem holtan. Ez mind az én hibám volt. Meg kellett volna ezt  akadályoznom, még otthon. most miattam vannak itt és szenvednek. Közben a birkózást Kevin  nyerte. Erősen leszorította Yoseobot a földre, de mivel Kevin állat vért iszik így gyengébb  volt. Yoseob egy erős lökéssel ellökte és eltünt. Hatalmas csend honolt az erdőben. A fiú  azonnal odarohant a lányokhoz és akin tudott csak segített. Én csak ott álltam és sírtam.
Meg sem tudtam mozdulni. Sokkolt ez az egész eset. Nekem kellene most ott feküdnöm és  nem nekik. Sajnos Bibian So-n és Kim min Min- en nem tudott.Elfogyott a vére. Legyengült.
Odajött hozzám hogy közölje velem a rossz hírt.
- Sajnálom de két lányt már nem tudok megmenteni. Elfogyott az összes vérem. - gyengén  közölte.
- És hogyan lehetne több ? - kérdeztem sírva.
- Ha újra vért iszok.
- Akkor tessék igyál. - odatartottam elé a felvágott csuklómat, gondolkozás néklül.
- Nem az nem lehet ! Nem bírok majd leállni és félek hogy megöllek ! - ezek a szavak  csúsztak ki a száján majd térdre borult.
- Én megbízom benned. Csak kérlek hogy igyál ! - remegett a hangom a sírástól. Mélyen a szemébe néztem majd a szája elé tartottam a csuklómat. Egy ideig ő is folytatta a  szemkontaktust és azután a csuklómat bámulta. Nézte ahogyan kijön belőle a friss vér.
Elsötétült a szeme és a jellegzetes vámpírfogai is kitülemkedtek.
- Nem nem ! - ellökte a kezem .
- Kérlek ! Csak így mentheted meg a lányokat ! Tényleg bízom benned. Nem fogsz megölni.
- Foggalmad sincs arról, hogy mi milyenek is vagyunk. Ragadozók. Ha valamit elkapunk és  táplálkozunk belőle akkor azt nem bírjuk abbahagyni.- nyögte. Gyengébb lett.
- Kérlek ! Szükséged van rá ! Megbízom benned ! Tudom hogy képes vagy rá !! - most már  idegesebb lettem. - Kérlek ! - könnyes szemmel a szemébe néztem.
Gyengén felnézett rám és mély levegőt vett.
- De nem akarlak meglölni. -hangja halkabb volt.
- Nem fogsz csak csináld már kérlek. - mostmár felemeltem a hangom és a csuklómat  közelebb vittem hozzá.
A szemembe nézett és bólintott hogy jólvan. Megfogta a kezem és a szájához elmelte. A  fogásából éreztem hogy tényleg gyenge. Nagy levegőket vett majd mint egy pióca rátapadt a  szája a kezemre. Ugyanazt az érzést éretzem mint mikor Yoseob megharapott. Csak nem a  nyakamon hanem a csuklómon. Erősen szívta a vérem és közben kis nyögéseket és  hümmögéseket halottam tőle. Felszisszentem mivel fájt. Ahogy erősödött úgy szorította a  csuklóm. Már kezdtem érezni hogy elég. Gyengébbnek éreztem  magam.
- Kevin elég. - nyavajgós hangon szóltam hozzá de a fiu meg se rezzent. - Kevin elég volt !  - most már feljebb emeltem a hangom és húztam a kezem. - Kevin ! - már üvöltöttem.
Abban a pillanatban abba hagyta. Nézett rám. Én azonnal magamhoz kaptam a véres kezem
. Nem bírtam megtartani magam így ledőltem a földre.
- Ohh Sung sajnálom én én .. mondtam. - aggódott.
- Ne aggódj jól vagyok csak mentsd meg a lányokat oké ? - gyengén válaszoltam.
- Rendben. - és azzal elindult a mentőkörúrta.
Miközben ott feküdtem és fogtam a csuklóm elgondolkoztam zon hogy vajon mire fognak a  lányok emlékezni ? Jobb nekik az hogy mindenről tudnak vagy hogy semmiről ? Nem tudtam
erre hogy mi a helyes válasz. Jobbnak láttam hogy hogy nem tudják. De ha megint ez  bekövetkezik akkor mit tegyek ? Kétségbe voltam esve. Hosszadalmas gondolkodás után meghoztam  a döntésemet. Ne emlékezzenek rá. Nem kell félelemben élniük. Sajnos ennek az  lesz a hátránya hogy nem barátkozok velük. Így megvédhetem őket.
A gondolkodásomat Kevin hangja törte meg.
- Sung monnd jól vagy , - leereszkedett mellém.
- Igen csak egy kicsit gyenge vagyok. - erőltetett mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Várj igyál és jobb lesz.
- Nem nem nem . Elegem volt az ízéből. Nem akarom. Csak egy kis pihenésre van  szükségem. Jól leszek.
- Csak egy kicsit hogy jobban felerősödj. - már harapta volna el a kezét.
- Nem nem . jól leszek csak kérlek ne . oké ?
Nagyot sóhajtott.
- Jól van . De mi legyen a lányokkal ? - kérdezte.
- Vigyük haza őket és csak arra emlékezzenek hogy megnéztünk a horror filmet és  elaludtunk. - mondtam neki miközben próbáltam felállni. Megrogyott a lábam de Kevin még  idejében megfogott.
- Héj ilyenekkel még en próbálkozz. - mosolygott.
- Értettem hősöm. - belékapaszkodtam és szorosan magamhoz öleltem. - köszönöm !.
- Neked bármit.
Boldog voltam már. A barátaim már jobban voltak és ott ölelkeztem kevinnel az erő közepén.
És megmentett engem .Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volnba hogy egyszer majd  Kevin menti meg az életem .s hogy ilyen közel leszek majd hozzá.
De viszont  kételyes is merültek föl bennem . Mi van ha Yoseob vissztér ? Bele sem mertem  gondolni hogy mi jön még ez után.
Szépen hazavittük a lányokat és Kevin letette őket a kanapéra. Meg kellett várni míg  felkelnek és Kevin megbűvölhesse őket. Nem kellett sokat várni már sorban keltek is fel.
Várokozás nélkül odament hozzájuk és kezdte a bűvölést. Az egyik fotelből néztem az  eseményeket. Először Bibian So aztán Kim Min Min aztán Min RaRa, Shin HaRa és végül Kwon  Sung Tae zárta a sort. Szépen csendben aludtak hallani lehetett a szuszogásukat. Jó érzés volt hallani. Meg nyugtatott.
Kevin segített bemenni a szobámba majd letett az ágyra. Felültem és csak egymás szemébe  néztünk.
- Köszönöm mégegyszer hogy megmentetted a lányokat. Nélküled nem tudom hogy mi lett  volna. Talán már nem is élnének. - kicsit elszomorodtam.
- Én pedig azt köszönöm hogy a véredet áldoztad én értem. - mosolygott Más még ilyet nem  tett meg értem.
Nos ez a mondat igazán meglepett. Hogy hogy nem segített neki senki ? Ilyen jó pasinak .
Sunyin közeledett felém. Szépen lassan, majd megtörtént amire tényleg nem számítottam. megcsókolt. A szívem rettentően hevesen vert. Még senki sem csókolt meg ilyen gyengéden mint ő. Egy hirtelen pillanatban a szája levándorolt a nyakamig és erős szuszogást éreztem.
- Monnd Kevin jól vagy ? - kicsit meglepően kérdeztem.
Elvette onnan a fejét majd rám nézett. Szemei feketék voltal és ijesztően nézett. Nem volt valami biztató a helyzet.

5.rész

Tejlesen bepánikoltam. Mi van ha a lányokat is be akarja vonni az ő kis játékába ? Talán megöli őket vagy mégsem ? Nagyon gyorsan járt az agyam. minden lehetséges rossz dolog akaratlanul is átfutott rajta.

- Játszunk a többiekkel is. - mosolygott és megsimogatta az aromat.

- Ne kérlek ne.Bármit megteszek csak őket hagyd ki ebből, ne bántsd őket. Ez csak a mi játékunk. - hebegtem habogtam.

- Ohh tehát így állunk. Akkor játszunk ? - mondta.

Választás elé állított. Vagy "játszok" vele és békén hagyja a lányokat , vagy pedig nem és akkor nekik támad. Választanom kellett.

- Khmm.. igen játszok veled. - külsőleg teljesen nyugodt voltam de belül reszkedtem.

- Sung ! Te jól elbeszélgetsz magadban ? - kiabált a szobából Bibian So.

- Igen teljesen ! Jó társaság vagyok . - erőltetttem a  nevetést.

Lépteket halottam a nappaliból. Valamelyik lány közeledett.

- Ha felmersz fedni vagy valamien segítséget kérsz akkor megbánod. - súgta a fülembe és megfogta a vállam, azután pedig harapást imitált a nyakamon, majd rámkacsintott és eltünt.

- Te kivel beszélgettél ? - kérdezte értetlenül. 

- Én senkivel. - próbáltam higgatnak tűnni.

Látta rajtam a feszültséget.

- Monnd minden rendben van ? 

- Igen igen persze . -mosolygtam. - őő.. szerintem jobb lenne ha hazamennétek mert .. mert a szüleim bármelyik pillanatban hazajöhetnek.

- De.. aztmondtad hogy elutaztak. - furcsán nézett.

- Igen de anya most hívott hogy hazajönnek, szóval jobb ha indultok.

- Látom, hogy valami baj van. Kérlek monnd el ! 

- Nem lehet ezt elmondani csak kérlek menjetek haza mielőtt..  - ekkor feltünt Yoseob Bibian So háta mögött.

Egy pár másodpercig fagyott tekintettel néztem a szemébe.

- Mielőtt ? - kérdezte értetetlenül

- Tudod mit ? Nem érdekes csak menj vissza a lányokhoz és válasszatok ki egy másik filmet oké ? - mosolyogtam mintha semmi nem történt.

Bibian So megfordult de hála Istennek hogy Yoseob eltünt onnan még mielőtt szembe találkoztak volna. 

Feszülten vártam Yoseob feltűnését.

- Hát no lám no lám .. megakartad szegni a mi kis egyességünket ? - sunyin közeledett felém.

- Ohh .. dehogy dehogy. - mentegetőztem és látra lépkedtem mig el nem értem a munkafelület szélét .

Előrántott egy kést a késtartból majd megfogta a kezem és elvágta a csuklómat, majd lenyalta a kibuggyanó vért a sebről.

- Ááááh... ezt most miért ? - letekartam a vérző csuklómat a kezemmel.

- Legyen csak figyelmeztetés. Ha még egyszer megpróbálkozol ezzell akkor már nem késsel jövök hanem már fogakkal .

Ettől a mondattól megrémültem. 

- Most szépen visszamész a lányokhoz mintha mi sem rörtént volna.. de még előbb egy dolog... - ezután elharapja a csuklóját 

és a véres kezét a számhoz nyomta. Próbáltam ellenkezni de nem mert. néhány másodperc szenvedés után elvette a kezét, és a csuklóm be is gyógyult.

Szörnyű hányinger tört rám az ízétől, majd vízzel próbáltam enyhíteni de nem ment.

- Mostmár idulhatsz .. és ne feledd egy rossz szó egy rossz mozulat és hammm !! 

Odalökdösött az ajtóhoz majd mosolygós képpek bementem a szobába mintha misem történt volna. Oda ültem a lányok közé és néztem a filmet. Feszülten bámultam a  képernyőt és csak arra tudta gondolni hogy vajon mikor támad. Kim Min Min egy párszor rám nézett . Látta hogy valami baj van. De én csak válaszként egy halovány mosolyt ültettem ki az arcomra.Shin HaRa felállt a kanapéról.

- ŐŐ Shin te hova mész ? - kérdeztem idegesen.

- Hát a WC-re .Tán elkap egy mumus ?- nevetett.

- Neem dehogy csak megkérdeztem . Váárj kikísérlek. - mondtam majd felpattantam a kanapéról és elindultam vele a wc felé.

- Őmm.. dde azért ne gyere be velem. - nevetett.

- Persze oda csaknem. - legyintetem és nevettem.

Bement a wc-be. Nem tudtam eldönteni azt, hogy most jobb ha itt állok és várom míg ki nem jön vagy hogy a lányokra kellene vigyáznom a nappaliban. Igaz, hogy belementem Yoseob undorító játékába de bármikor meggondolhatja magát. Minden lépésemet figyeli és alig várja hogy egy kis baki történjen. Rettentően ideges is voltam. A szívem nagyon hangosan vert . 

Szinte már a torkomban dobogott. Eközben kijött a lány a wc-ről és mint egy ügyes testőr, visszakísértem a többiekhez. 

Leültem közéjük és úgy tettem mintha valaki nézné a filet . Közben erősen füleltem.

Ennek a filmnek is vége lett.

- Tudjátok mit ? Menjünk el az erdőbe és idézzünk szellemeket ! - vetette fel ezt a tervet Kim Min Min.

De jó . már csak ez hiányzott. Az erdőben még kiszolgáltatottabbá válunk.

Mindenki azonal beleegyezett, de én próbáltam lebeszélni őket erről.

- Szerintem nem jó ötlet mert kint hideg van és sok az erdei állat és kitudja hogy milyen hülye lény akar majd ránk támadni odakint. - mondtam.

Ebben a pillanatban mindenki elhallkult majd nagy nevetésbe kezdtek.

- Vajon mi támadra ránk egy hangya ?- és folytatta tovább a nevetést Kwon.

Ekkor már tudtam hogy semmi esélyem se lenne lebeszélni őket róla. Ha pedig elárulom magam akkor Yoseob végez mindegyikőjükkel. Szóval beleegyeztem.

Míg ök öltözködtek addog én kimentem újra akonyhába azzal a fedőbeszédel hogy csinálok pár szendvicset. Nem is kellett Yoseobot hívni de már itt várt engem karba tett kezekkel. 

- De jó . A kis barátnőd jól kitalálta ezt az egészet. Így legalább lehet rá lehetőségem hogy meglepjelek titeket. - úgy mosolygott mint egy rossz fiú. 

- Nem ebben állatpodtunk meg ! - vágtam közbe dühösen és ökölbe szorítottam a kezem.

- Tudod.. sose bízz egy vámpírban. Most pedig szépen megcsinálod a szendvicseket és kimentek az erdőbe. - végig simogatta az arcom , én közben el fordítottam a fejem. - Na nyomás ! 

Gyorsan megcsináltam a szendvicseket mejd csatlakoztam a lányokhoz. Elérkeztünk az erdőbe és egy vastag törzsű nagy terebélyes fa alatt tábor helyet alakítottunk ki.

Bibian So és Kim Min Min előkészítette a szellemidézéshez való dolgokat. Gyertyáket, a csillagot is megrajzolták. Mindent gondosan megcsináltak.

Körbeültük a csillagot és megfogtuk egymás kezét. Mielőtt behunytam volna a szemem azelőtt még megláttam Yoseobot és integettetett.

Elkezdtük a szelleimdézést. Sokféle szellemet idéztünk meg. Rokonokat és híres embereket is. Végül csend lett és már csak az éjszaka hangjait hallottuk. Hirtelen zajokat kezdtünk el hallani a bokorban. Annyira meg ijedtünk hogy egymáshoz bújtunk oda. Végül csak egy kis mókus ugrott elő. Nagy kő esett le a szívünkről. Egymáshoz fordultunk megint . Hosszú beszélgetésbe kezdtünk a divatról a suliról és persze kevinről is.

- Te Sung , mosanában elég jól kijössz Kevinnel . Talán szerelem van a levegőben ? - mondta Min RaRa-

- Hááát jóban vagyunk ennyi az egész. - pirultam.

-Ebből szerelem lesz hidd el. Ja és annyire jól néztek ki együtt . - mosolygott Min.

- Remélem is hogy szerelem lesz belőle. - kuncogtam.

Nagyon belemerültünk a beszélgetésbe. El is felejtettem hogy Yoseob nagy veszélyt jelent rán, és hogy itt van. Felszabadult voltam. 

De hirtelen megint mozgásokat halottunk a fák közül .

- Biztos csak valami állat megint. - nyugtattam mega többieket.

Közben sejettem hogy ki lehet az aki közeledik felénk. Reméltem hogy cak tévedek. De sajnos nem . Yoseob közeledett felénk 

majd tőlünk 2 méterre megállt. Mindenki arcán kiült a félelem és a meglepettség érzése. Nem kaptam levegőt annyira ijedt voltam. 

- Nos lányok játszunk egyet.- majd elsötétült a szeme és kivillantak a szemfogai. Mindenki ledermedt. hallani lehetett a heves szívdobogásokat.