Irdatlan
dühösen rohant be a torna terembe Kevin
- Mi az mi
az mi a baj? - kérdeztem, miközben az arcát fürkésztem válaszra várva.
A lányok is
elég ijedtem várták a választ. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget.
- Na, mond,
már kérlek, ne húzd az időt.
- Futottam
Jin után az erdőbe. Aztán kerestem egy órán át de nem találtam. Végül
előbukkant Yoseob, aztán Jin. Ezzel még nem is volt semmi probléma, de aztán
történt valami, ami megváltoztatta a néző pontomat.- vett egy mély levegőt.
Leült és lehajtotta a fejét. Aggódva néztünk rá mindannyian, én odamentem
hozzá, leguggoltam és a kezeimet a térdére tettem.. Egy újabb fújtatás után
folytatta. - Emlékszel, mikor meséltem neked a szüleimről? Hogy ők is meghaltak
azon az estén?
-Igen. -
mondtam.
- Mégsem
haltak meg. Ők is vámpírok lettek, mint én.
- Na, ez nem
olyan rossz Kevin. De akkor miért vagy ennyire dühös?
- Mert
Yoseob mellé álltak mind ketten. meg akartak ölni engem érted? A saját szüleim!
Az a korcs ellenem fordította a szeretteimet. És ha téged is ellenem fordít,
akkor azt már nem élem túl! - a kezét ökölbe szorította.
- Én nem
fogok mellé állni semmilyen körülmények között. Bennem megbízhatsz. Aki bántott
amellé nem fogok állni. Megesküdtem, hogy én fogom megölni őt akárhogyan is,
még ha meg is kell halnom. De kitartok melletted. - az arcát a két kezembe
fogtam, és letöröltem a kigördülő könnycseppjeit.
- Én nem
fogom engedni, hogy meghalj miatta. Ketten elintézzük!- mondta Kevin, és közben
láttam a szemeiben az elszántságot.
- És itt
vagyunk mi is! – szólt közbe diadalmasan Kwon.
- Nem, azt
nem engedhetem, nem tehet… - és ekkor szólt közbe Hara.
- Nem
érdekel! Igenis ki akarunk mellettetek állni! Lehet, hogy emberek vagyunk, de
ha összefogunk, akkor biztosan, hogy sikerülni fog! Már mi is unjuk azt, hogy
állandóan kergetnek minket a vámpírok. Nem fogjuk hagyni, hogy ketten menjetek,
mert megyünk mi is! Lehet, hogy a mi életünk számotokra mulandó, de hasznotokra
válhatunk. – olyan hangnembe mondta, hogy a többi lányt is felbuzdította.
Láttam, hogy már nem tudom őket lebeszélni erről. Kénytelen voltam őket is
belevonni.
- Jól van.
Akkor dolgozzuk ki a tervet. Menjünk hozzánk. Most senki nincs otthon.
A buzdító
beszéd hajtott mindenkit. 10 perc alatt már hozzánk is értünk.
Bementünk a szobába és ki az ágyra, ki a földre ült
le. Remek ötletekkel álltunk elő, elmagyaráztuk a stratégiát is. Volt olyan,
ami tetszett nekünk, és volt olyan ami nem. Végül egy kis vita után Shin Hara
ötleténél maradtunk. Nem tudtunk már várni, így még aznap este
eldöntöttük, hogy magcsináljuk. Ezen az estén valami meg fog változni.
