25. rész a befejezés

Kész. megvolt a tervünk. Minden tökéletesnek tűnt. A lányokat csalinak használtuk. Békés kirándulóknak álcázták magukat. Jól tudtuk, hogy Yoseob és Kevin szülei is ott lesznek. Az a vadászterületük. A szívem a torkomban dobogott olyan ideges voltam. A lehető legrosszabbtól féltem, és reméltem, hogy nem következik majd be. Inkább én haljak meg, mint Kevin,  Kwon, Shin Hara,  Kim, és Min Rin Rin. Mindenki elfoglalta a helyét. mi Kevinnel egy közeli fa tetején gubbasztottunk és a szagunk elfedésére a lányok ruháit használtuk, hogy még hitelesebb legyen.

-            - Itt vannak – szólalt meg Kevin mellettem, úgy hogy csak én halljam.

A fák közé dobtam, egy követ. Ez volt a jel a lányoknak. Ekkor Shin Hara önfeláldozóan elvágta a kezét és a vére szagát megérezték a vérszívók is.  Megérkeztek ők is szélsebesen. Ekkor jöttünk le mi is a fáról.

- No lám, no lám, csak nem a kis csipetcsapat ? – szólalt meg gúnyos hangon Yoseob.

-Hagyj minket békén te alattomos szúnyog ! – förmedt rá SungTae. – Megölted a barátunkat, ezért te is meghalsz !

-Most meg kellene ijednem ? Figyelj kislány, egy mozdulattal letéphetem a kis fejed a helyéről, szóval ne packázz velem. – szólalt vissza Yoseob.

-Hol vannak a szüleim ?-lépett elő Kevin

-Mivel már nem volt rájuk szükségem, megöltem őket.

Kevin dühében rá akart ugrani, de Seobi maga elé kapta Shin Hara-t.

-Még egy lépés és a kis csaj fej nélkül fog szaladgálni !

Mindenki megtorpant. Néma csend következett. Ez nem volt a tervben.  Nem tudtam, hogy mit csináljak. Elő jözttek az emlékek arról az éjszakáról. Émelygés jött rám, és ekkor döbbentem rá, hogy már elég rég óta nem ettem. Kissé bepánikoltam.

-  Yoseob ! – szólaltam meg. Neked nem ő kell, hanem én ! Ez a mi kettőnk ügye intézzük el egymás közt. Nem kell senkinek megsérülnie. – úgy éreztem abban a pillanatban, hogy ez a helyes.  Nem eshettem bele ugyan abba a hibába. Inkább feláldozom magam, minthogy másoknak baja essen.

- No lám, hát szóval most így állunk. – válaszolt Seobi. Rendben.

- Ne ! – szólalt meg Kevin . Ne tedd ezt ! megfogta a kezem. Nem engedem, hogy ezt tedd !

- Belefáradtam a folytonos üldözésekbe és abba is, hogy a szeretteim is miattam kerültek bajba, plusz Bibian is miattam halt meg . Nem engedhetem, hogy másoknak is baja essen. Sajnálom. – könnycseppek gyűltek a szemembe. Elengedtem a kezét, és a lányokra is vetettem egy pillantást.

Yoseob elengedte Shin Hara-t.  Kevin lágyan megcsókoltam, ő pedig szorosan magához szorított. Végül megöleltem a lányokat.

- Ne sírjatok, nem lesz semmi baj ! – szipogtam már énis.

Ez után odamentem Seobihoz, aki megragadta a kezem és már el is tűntünk a helyszínről.

Egy régi faházhoz vitt, oda, ahova elvittem Dr. Lee Jinkit, mikor megtámadtam. Dejavum volt.

-  Hát végre elérkezett ez a nap is. – közben körülöttem járkált Yoseob és beleszagolt a nyakamba. – Már nincs olyan ínycsiklandó illatod, mint mikor ember voltál hmm, szomorú. De sebaj, mert tudsz vámpírként is szenvedni.

- Kettőnk közül, aki szenvedni fog az te leszel ! – mondtam neki szemrebbenés nélkül. Nem tudtam, hogy mikor lett nekem ekkora önbizalmam. Még engem is meglepett.

- Majd azt meglátjuk ! – ezután tarkón vágott és nem emlékeztem semmire. Egy székhez kötözve ébredtem.

- Na, végre! – akár kezdhetjük is ! Azzal belevágott a combomba egy kést. Felordítottam a fájdalomtól.

- Csak ennyi tudsz ? - kérdeztem lihegve.

Abban a pillanatban fogta a kést és elvágta a karom aztán a hasamba vágta végül a nyakamat vágta fel oldalt egy picit. Kivéreztetett. Teljesen elgyengültem. A vérvesztés miatt nem tudtam annyira regenerálódni.

- Ez vicces.- mondtam fél kábultan. De ezt nem tudom, hogy ez neked mire jó. –lassan és lihegve nyögtem ki a szavakat egyenként.

- Mert jó látni, hogy szenvedsz.

Ekkor egy nem várt pillanatban őrült nagy robajjal csapódott ki az ajtó. Kevin száguldott be és nagyon nagy meglepetésemre Heerin is vele volt.

Heerin eloldozott és közben Kevin pedig dulakodott Yoseobbal. A boszi varázserejétt használna szenvedtette Yoseobot akit végük Kevin sikeresen megkarózott. Igen, Kevin megölte Seobit.  Semmi erő nem volt már bennem, de a lelkem nagyon örült. Haldokoltam.

-  Valaki !! Vér kell ! – kintről bejöttek a lányok és látták, hogy a földön fekszik Yoseob holtan.

Kérés nélkül odafutott hozzám Shin Hara és Kevinnel elharaptatta a csuklóját a számhoz tette de már az sem segített.

- Heerin csinálj valamit ! – halottam Kevin sírós hangját. Kérlek segíts !

- Sajnos, már nem tudok rajta segíteni, teljesen kivérzett.

Nagy csend lett, már csak a többiek szipogását halottam, és Kevin mondatait.

- Kérlek kicsim, ne hagyj el ! Szeretlek. Ne hagyj itt kérlek ! – nagyon sírt.

A gyengeségtől csak annyit tudtam kinyögni, hogy énis szeretlek benneteket. Ez után elkezdett minden halkulni, Végül végérvényesen meghaltam.

Ez voltam én  és így ért véget az életem.

VÉGE.


Köszönöm azoknak, akik olvasták a történetem ! :)) ♥