3.rész

A fehérségből kilépve visszatértem. Még mindig  az éktelen fájdalmat éreztem. A kés ott volt a hasamban. A nő leguggolt mellém majd nyugodt hangon szólt hozzám :
- Ne félj nem lesz semmi baj meggyógyítalak.- elfeketedett a szeme és kibújtak a fgai.
- Ne ne ne kérlek - nagy levegővételek közepette nyögtem.
Egy hirtelen mozdulattal kirántotta a kéész a hasamból. Felsikítottam a fájdalomtól majd azonnal  ér buggyant ki a sebből.
Lihegtem mint egy kutya. ekkor a lány elharapta a saját csuklóját és a vére kezét a számhoz tette. Elrántottam a fejem de ő megfogta a tarkóm és a számat a csuklójához nyomta.
- Igyál kérlek !
Mintha rozsdás szöget nyalogattam volna. Szörnyű íze volt. Végül éreztem ogy a fájdalom kezd elmúlni.Begyógyult a sebem.Elvette a csuklóját a szám elől.végig tapogattam a hasam és már csak a vér volt ott . Seb nem volt. Értetetlenül néztem rá miközben letöröltem a vért a számról. Csak hosszasan bámultam a lányra. Nagyon ismerős volt az arca. A holdfény megcsilogtatta a fekete haját. aztán
végül az eszembe jutott. Ő az az új lány a suliban. Nem réj gött oda, csendes, szende lány, jó tanuló és szép. Ennyit tudtam róla, de azt hogy ő is vámpír lenne mint Kevin vagy  mint Yoseob azt még álmimban sem gondoltam volna.
"Talán vanbna többen is ? "- tettem fel magamban ezt a kérdéstmiközben a tekintetem rászegeződött Kwon Sung Tae-re.
- Vele milesz ? - kérdeztem kétségbeesve miközben négykézláb odakúsztam hozzá.
- Sajnálom de ő rajta már nem lehet segíteni.- odalépett hozzám.
- mi ? Ezt nem veszem be ! Engem is megmentettél úgy hogy a véredet megittam !- elkezdtem sírni.
- De már nincs elég vérem. választanom kellett vagy te vagy ő .
degességemben azonnal felpattantam és el lőktem Jong Jin Rin-t - így hívták a lányt - Zokogásba kezdtem és térdre rogytam. Megpillantottam Shin HaRa-t. ő érte nem aggódtam mert nem fog emlékeezni semmire . Nem haldoklott.
Hirtelen mozdulattal megint felálltam és szélsebesen elkedtem futni . Jong Jin Rin nem jött utánam. Csak futottam míg neki nem nem mentem egy srácnak. A nagy becsapódástól hátra estem. a srác kinevetett . A nevetése ismerős volt. mintha már
halottam volna valahonnan. Mikor felsegített meghajolva bocsánatot kértem. akkor vettem észre hogy a legnagyobb szerencsémre Kevinbe csapódtam.
Kevin tekintete rátévedt a véres és lyukas pucslimra.
- Veled meg mi történt ? - kérezte kikerekedett szemekkel.
- Yoseob megtámadta Kwont aztán elbűvölte HaRa-t hogy öljön meg és végül valami leszúrt talán Yoseob volt az de..
- DE ki gyógyított meg ? - vágott a szavaim közé.
-Jong Jin Rin az új lány a suliból.
Mikor kimondam a lány nevét kevin arcára egyszerre ült szomorúság éb boldogság. Tudta jól hogy kiről beszélek.
- De .. - folytattam a félbeszakított mondandómat.- de yoseom megtámadta Kwont és most ott fekszik . Ott fekszik a barátom félig holtam. Élet és halál közt lebegve és én nem tudok rajta segíteni.- könny szökött a szemembe és sírásra kényszerített.
Kevin megragadta a kezemet és futni kezdtünk . követte a vérszagot így könnyen rátalált Kwonra  a hely megkérdezése nélkül.
Azonnal odafutott hozzá elharapta csuklóját és itatta  a vérével. Nem hittem a szememnek. Az események leforgása után sem mozdultam meg. miután Kevin megitatta Kwont, s a lány fölébredt.
- Hol vagyok ? - kérdezte kétségbeesve.
Válasz nélül rohantam oda hozzá majd szorosan megöleltem.
- Áhh nem kapok levegőt !- nyögte de nem érdelelt.
- Hiszen te élsz ! - mostmár csak örömömbe sírtam.
- Hát eddig is éltem ! - nevetett- de az a Yoseob azt mondta hogy menjek oda hozzá mert valami fontosat akar nekem mondani én odamentem és a nyakamba harapott. De most mi történt ? - össze vot zavarodva   - Uram isten HaRa !!-odarohant hozzá de Kevin felkapta a földről és megbűvölte hogy mire felébred már csak arra emlékszik hogy HaRával bulizni mentek , jól leitták magukat és oda kerültek.
Kevin gyengéden letett a földre HaRa mellé és hogy hihetőbb legyen a sztori , italos üvegeket tett melléjük.
az események leforgása után a srác odament Jong Jin Rin-hez .
- hát te mikor jöttél vissza a városba ? - kérdezte közbe mosolygott.
- Hát tudod én már régóta itt vagyok és halottam hogy az itteni suliba jársz gondoltam beírtakozok énis. - kicsit flörtölt vele.
Rezzéstelenül néztem az beszélgetésüket. Mikor befejezték Jong Jin Rin elköszönt és eltünt az éjszakában.
Kevin odajött hozzám és én köszönés képp szorosan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam hohy köszönöm. a történtek után hazakísért .
-Hát mégegyszer szeretném megköszönni azt amit ma értem tettél ! - hálás voltam nagyon amiért megmentette a bárátomat.
- Máskor is szívesen segítek neked . - mondta- Csak annyit tégy meg nekem hogy mostanság ne haj meg mert ha a vámpírvér van a szervezetedbe és meghalsz akkor olyan leszel mint én . - figyelmeztetett.
- Nyugaom nem áll szándékomban meghalni . - mosolyogtam.
Ezután hosszasan egymás szemébe néztünk .
- Mostmár ideje lenne bemennem .- mosolyogtam
- Khm..Igen nekem is mennem kellene . - zaravában válszolt.
Egy gyengéd puszit nyomtam az arcára majd megfordultam és bementem a házba.
- Na végre hogy hazajöttél lányom ! - anya már az ajtóban várt.
- Bocsánat anya de még volt egy kis dolgom. - eközben próbáltam a kabátommal eltakarni a véres pulóóveremet.
- Semmi baj csak máskor kérlek szólj haza . - mondta aggódóan majd megölelt. Imádtam az anyukámat . Ő jelentette nekem a mindenséget. - gyere vacsorázni.
- Rendben anya csak még átöltözök és megtanulok. - mosolyogtam idegesen.
- Várj . Apád csak a hétvégén jön haza és a testvérednek is el kellet utaznia.
- Hát ezt nem hiszem el ! so sincs itthon .
-Ohh drágám tudod jól hogy az apukád nagyon fontos ember. Sajnos mindig dolgoznai kell hogy jól élhessünk. - eközben a két tenyeréba vette az arcomat és a szemembe nézett.
-Rendben anya értem.
Elindultam felfelé a szobámba. Mikor beértem azonnal ráugtottam az ágyamra és meg sem mozdultam. jól esett a puha ágy melegsége.
Átöltöztem gyorsan és a véres ruhadarabot kidobtam a szemetesbe. Miközben tanultam azon filóztam hogy meg kell ölnöm Yoseobot. már elág embernek ártott. Nem hagyhattam hogy a barátaimat csak úgy meg csapolja ha úgy tartja kedve. És mi van ha a barátaim után jönnek a családtagjaim ? Ebbe a bele sem metem gondolni. Akár az életem árán is de meg kell ölnöm.
Megtanultam és lementem a konyhába vacsorázni. Az étel illata azonna megcsapta az orromat. az ízét már értezem a számban.
Anyu kiszedett egy jó vagy adag rizst és csirkét.
azonnal nekiláttam. A csirke csak úgyomlott a szábmban. Miközben ettem eszembe jutott a vér íze. Kicsit elment az étvágyam de folytattam tovább az evést.
Vacsora után alig vártam hogy egy jó forró fürdőt vegyek.
Lefekvéskor azon tűnődtem hogy hogyan ölömmeg a vérszívót. Azt tudtam hogy én eszek a csali. Senki mást nem akartam belekeverni , nem akartam áldozatokat.
Másnap reggel alig vártam hogy végrehajtsam a tervemet. A suli folyosóján összefutottam Kwonnal és HaRa-val. Meséltek nekem a meg nem történt buliról és hogy hol tértek magukhoz. Fogalmuk sem volt hogy valójában mi is történt. Pedig én jól tudtam. Furcsa érzésem támadt. Már vagy 3 napja nem láttam Bibian So-t és min RaRa-t. Gondoltam csak betegek . Ők mindig sokat betegeskedtek.
Kim Min Min mostanában Jessicával lógott. a főellenségemmel. Az bántott hogy nem kereste a társaságomat.
Abban reménykedtem hogy Yoseob nem jön suliba, mert sütött a nap. nagyon jó őszi idő volt. Tiszat kék ég.
De rémületemre megpillantottam a suliban . Fél teste a napon volt de nem égett meg. kevin sehol . Nem értettem . Edig nem úgy volt hogy a vámpírok elégnek a napon ?
Rámpillatot és csak vigyorgott. Gyűlöltem tiszta szívemből de tudtam hogy ma megölöm biztosan.
Tesi óra következett. Utáltam de hát nem akartam belőle megbukni ezért kellett csinálnom. Futás közbe elestem és Jess és Kim Min hangosan nevetett rajtam. Nagyon rosszul esett hisz az nevetett ki akit azelőtt szerettem.
A szívembe markolt a szomorúság kínköves érzése. Óra után az öltözöben észre vettem hogy nincs nálam a telefonom . ott hagytam a tesi teremben.
-Király most mehete vissza érte ! - a többiek értetetlenül bámuétak rám hogy miért beszélek magamban
Lassan elindultam a terem felé és benyitottam. Mikor már a terem közepe felé értem hirtelen becsapódott az ajtó. megijdtem de azt hitem hogy csak a huzat volt. Hatalmasszellőt éreztem magam melett. Megálltam. Aztán lassú léptekkel elindultam a telefonom felé de az hirtelen felrepült majd nagy zörgéssel a terem alján landolt. nekem sem kellett több .
Futottam az ajtó felé de nagy lökést éreztem és vagy 5 métert csúsztam a terem padlóján .
- De jó már nem kell takarítani ! - viccelődtem.
- Végre egyedül kettesben ! - azonnal flismerte Yoseob hangját. Felém hajolt majd a képembe vigyorgott én pedig a meglepettségtől nagy levegőket vettem.