7. rész

Néztem a fekete szemeit. Csillogtak, és olyan volt mintha nem is lett volna szeme. Csak egy fekete üreg. Semmilyen érzelmet  nem mutatott ki az arcán. Fura, de tőle nem ijedtem meg. Valahogy nem tudtam. Igaz, hogy tényleg nem volt valami nyugtató  a helyzet. Én ott ültem az ágyon ő meg elfeketedett szemekkel meredt rám. vagyis pontosabban mondva a nyakamat nézte,  és szaporábban vette a levegőt.
- K-Kevin ? - dadogtam. - hahóó monnd, jól vagy ? - legyeztem a szeme előtt. de semmi reakció. - Kezdesz tényleg  megijeszteni. - már egy kicsit idegesebb volt a hangom.
A légzése kezdett lelassulni. Becsukta a szemeit és mélyen vette a levegőket. Nyugtatta magát. A szemei lassan  visszaváltoztak normális állapotukba. Kevin tekintete kitisztult.
Megnyugodtam.
- Sajnálom nem akartalak megijeszteni.- mondta.
- semi gond. - kikerekedett szemekkel mondtam.
- Jobb lesz ha megyek. - majdd felállt.
- Ne kérlek.-megfogtam a kezét.- Nem kell mennemd. Maradj itt kérlek. - kérleltem.
Lassan leült az ágy szélére. bámultuk egymást. Szerintem még egyikünk sem fogta fel hogy mi is történt.
- Kérdezhetek valamit ? Személyes kérdés lenne.
- Rendben kérdezhetsz.
Nagyot nyeltem. Bele gondoltam abba hogy vajon tényleg megkérdezzem- e vagy sem ? És ha túl kényes a kérdés ? már  mindegy volt . Meg kellett hogy kérdezzem.
- A szülied is olyanok mint te ? Tudod... vámpírok ? - lassan jöttek ki a számon ezek a szavak.
Kevin nagyot sóhajtott. Elszomorodott.
- Az az igazság, hogy a szüleim már rég nem élnek. Senkim se él. Nekem a családot csakis Jong Jin Rin jelenti. Őt még az  első világháború idején ismertem meg. Pontosabban 1916-ban. Akkor voltam 17 éves. - elmosolyodott egy picit, majd  folytatta. - Őrülten szerelmes voltam belé. Olyan titokzatos lány volt. Már akkor terjengett a falumban hogy vámpírok is  léteznek, és voltak is. Egyik nap aztán fény derült a Jong kis titkára. Elcsalogattam az egyik közeli erdő szélére. Életemben  először csókolóztam. És vele. - picit elpirult.- Akkor este megharapott a fánál Szörnyű érzés volt. A következő napokban  nagyon kerültem. Mindenkivel nagyon furcsán viselkedtem. Mindenkire azt hittem hogy el alattomos szörnyű vámpír lény. De  egyik este Jin meglátogatott. Kérlelte hogy ne féljek tőle, és hogy nem akar bántani. Hosszú győzködés után ezt el is  hittem. Elmesélt a vámpírokról mindent. Akkor már megbíztam benne. Egyik nap apám közölte velem hogy be kell állnom a  katonaságba. El sem akartam hinni. másnap már rögtön háborúba kellett mennem. Időm sem volt a lánytól elbúcsúzni. Én már  ez első csatában megsebesültem. Egy német mellkason lőtt.
Nem tudtam meghalni. Csakis ő rá tudtam gondolni. Hirtelen egy sötét alakot láttam felém jönni miközben ott hörögtem a  földön, és úsztam a vérben. A sötét alak közelebb jött hozzám. Felismertem, ő volt az Jong. -"Drága egyetlenem megmentelek".- majd pedig elharapta a csuklóját és a kibuggyanó vért a számba folyatta. Rettentő íze volt.
- Ne félj eggyütt leszünk örökké, nem fogjuk egymást soha elveszíteni.- halottam a hangjából hogy sírt.- már nagyon  haldokoltam.- Szeretlek. Ez után pedig kitörte a nyakam.
Semmire sem emlékeztem. Végül egy házban találtam magam. Jong szépen elmagyarázta nekem hogy ki vagyok és mi vagyok  valójában . Rettentően megrémültem.
Ahogy ezeket a szavakat halottam kissé belefájdult a szívem. Az átváltozásáról, és hogy elvesztette a családját. Szörnyű  volt belegondolni hogy akár ez velem is megtörténhet.
- Ezek után csak a rossz következett. - folytatta tovább. - Elvetemült állat voltam, egy megállíthatatlan lény. Emberek  százait öltem meg csak a vérükért. Egy egész falut. - hangja ideges lett.
- Héj - megfogtam a kezét.- ne aggódj ez az idő már rég elmúlt. Már nem lesz ilyen többé. -mosolyogtam rá.
Ő is visszamosolygott rám. Az arcáról eltünka fájdalom és az idegesség. Közelebb hajolt és megint megcsókolt. Valahogy most  sem tudtam felfogni azt hogy Kevin megcsókolt ENGEM !!!
Eddig még senki sem csókolt úgy mint ő. Ez gyengédebb volt. A csók közben beletúrt a hajamba és a másik kezével pedig simogatta a hátam. Most uralta önmagát.
Már kezdett felkeni a Nap. Ezt azt jelentette hogy sajnos mennie kell. Hosszú búcsúzkodás után elment. Bementem a  lányokhoz de ők még mindig ~aludtak~. néztem ahogy szuszogtak. Rettentő jó érzés volt tudni hogy minden rendben van velük.  Sorban felkeltek és hála Istennek csak arra emlékeztek hogy a horror film közben elaludtak. Nem tudták azt a szörnyű  estét. Közéjük ugrottam és egytől egyig mindenkit megölelgettem és meg puszilgattam. Az erőm is visszatért szerencsére. A  lányok nagyon meglepetten reagáltak a köszöntésemen.
- Monnd Sung megártott a film ? - nevetett Bibian.
- Igen teljes mértékben. -nevettem énis. Felhőtlenül boldog voltam. Annak dacára is hogy tudtam hogy Yoseob bármelyik  pillanatban meglephet minket. De ettől most nem féltem.
Leültünk reggelizni a lányokkal és beszélgettünk. Reggelizés közben telefonhívást kaptam. Anya volt az. A repülőgépet nem engedik felszállni az Európában tomboló vihar miatt. Így csak jövőhéten érnek haza. Remek. Remélem a szülinapomra hazatérnek.
Visszaültem a lányokhoz és folytattuk a beszélgetést.
- Nos.. lányok milyen volt az este ? - kérdeztem tőlük.
- Nekem nagyon tetszett. - felelte Kwon miközben beleharapott a szendvicsébe.
- nekem s csak azt nem értem hogy hogy lett véres a sálam ? - értetlenkedett Kim min min.
Egy mukkot nem szóltam inkább ettem tovább.
- Hagyd majd kimosom csak  tudod, - musály voltam valamit kitalálni- elvágtam a kezem és bekötötted vele- utáltam hazudni.
Szerencsére a többiknek semmi sem lett véres.
- Na és Sung mi van Kevinnel ? - mosolygott.- Láttam hogy itt volt este. felkeltem és felém hajolt, motyogott valamit aztán visszaaludtam.- emlékezett vissza.
A lányok hirtelen rám néztek. Úgy néztek rám mint a próbababák a kirakatvban. A nézésük már már megérintett.
- Hááát.. Itt volt az este az igaz. - elpirultam. Visszagondoltam arra a csókra ami köztünk történt.
- Hééj miért pirulsz ? - nevetett Bibian.
- Hát csak ültünk az ágyon és beszélgettünk és egyszer csak közeledett felém és megcsókolt. -beleharaptam a számba és  éreztem hogy szívem rettentő hevesen vert.
- Áhhhhhhhh nemááá téényleg ?- szinkronban felsikítottak. mint egy csapat fangirl akik meg vannak őrülve a sztárokért.
- És mesélj el mindent ! Milyen volt ? - Közeledett hozzám Kwon. Ez alány egész életében kíváncsi volt mindenre. Mindent  tudni akart.
- Csak annyit mondok hogy rettentő jól csókol és gyengéd volt és.... - éreztem hogy ég az arcom. Rettentően pirultam.
Azt hittem hogy megyúlok.
De nem csak én pirultam hanem a lányok is. Még mindig a fellegekben jártam. Nem akartam lejönni onnan soha. Semmi nem ronthatta el a kedvem.
De sajnos mint minden jónak ennek is vége kellet hogy legyen. Menniük kellett haza. Ölelkezős és puszilkodós búcsúszkods után leléptek. a házat síri csend járta át. Gondosan bezártam minden ajtót és ablakot. Rabnak éreztem magam a saját házamban.
Leültem az ágyamra és csakis arra csókra tudtam gondolni . Másra nem. Még tanulni sem tudtam.
Utáltam egyedül lenni otthon . Főleg ilyen veszélyben, mint most, hogy egy vérszomjas mindenre elszánt őrült vámpír kerget.
Telt múlt az idő. Beesteledett. Mikor lement a nap abban a pillanatban csöngetett valaki. Féltem, hiszen bárki lehetett az ajtó mögött. Akár még Yoseob is megpróbálkozik ezzel a módszerre. Óvatosan belenéztem a kukucskálóba és egy nagy kő esett le a szívemről. Kinyitottam az ajtót és azonnal Kevin nyakába ugrottam.
- Jajj Istenem de örülök Neked ! - szorosan ölelgettem.
- Gondoltam hogy megleplek. - mosolygott.
- Hát sikerült is . - viszonoztam a mosolyát.
 Úgy örültem neki mint egy kis gyerek a cukornak. Össze vissza puszilgattam az arcát és a puszilkodás csókba torkollott. Rettentően örültem neki. Őrültem hogy láttam és hogy a közelembe tudhattam. Mellette biztonságban éreztem magam.
Lefeküdt az ágyra én pedig a mellkasára helyeztem a fejem. Nem halottam szívdobogást. Nagyon furcsa volt hogy nem  halottam annak az embernek a szívverését akit nagyon szeretek. Kevin simogatta a fejem és cirógatta a hajam. Anyukám  csinálta mindig így mikor még kicsi voltam . Ettől mindig elaludtam. Most is sikerült álomba merülnöm. Mikor felébredtem végig  simogattam a mellkasát és mondtam neki hogy szeretem. Ő simogatta a hátam.
- Na hát nem is tudtam hogy szeretsz. - ez nem az ő hangja volt.
Ez nem Kevin hangja volt. Azonnal felpattant a szemem és levettem a fejem a mellkasáról rá pillantottam és nem ő volt az . Nem az ő mellkasán feküdtem. Yoseob vigyorgott rám. Én sikítottam egyet majd hörgést halottam a hátam mögül. Hátrafordultam és Kevin a falra volt felszúrva. A hasából kiálló hosszú seprűnyélre emlékeztető fa állt ki belőle. A fiú próbálta kihúzni magából az ellene használt fegyvert.