8. rész

Én azonnal odarohantam Kevinhez hogy segítsek kihúzni a fát a testéből. Megragadtam a végénél fogva és teljes erőből húzni kezdtem. Egy kicsit sem mozdult meg. Yoseob a derekamnál fogva megfogott és hátra rántott. A fülemhez hajolt miközben magához szorított.
-Ohh most nézd meg. Mily idilli kép hogy a barátod úgy lóg ott a falon mint egy kép. Nem ?  ? - kérdezte tőlem.
A félelemtől se válaszolni se pedig megmozdulni nem tudtam. Hallani lehetett a heves szív verésemet és a lélegzet vételem hangját. Egy ritmust alkottak. Kevin a falon nyöszörgött és minden erejét bevetve próbálta kihúzni magából a fegyvert. Kevés sikerrel. Közelebb lépkedtünk Yoseobbal a fiúhoz.. Az ágyam sarka mellett megálltunk.
- Kevin, nem hallod a barátnőd hangos szív verését ? Ahogy a testében áramlik a vér, gyorsan és a nyaki ütőérnél. - a hajam a bal felemre söpörte a kezével. - Pontosan itt.
- Hagyd őt békén. -nyögte ki Kevin miközben nagyobb erőbedobással próbálta kihúzni magából a fát.
- Hiába próbálkozol úgysem tudod kihúzni magadből mert te gyenge vagy. Mert kis nyuszikat eszel ahelyett hogy ilyen fincsi embereket ennél meg.- beleszagolt a nyakamba. Ettől összébb húztam magam.
-És látom hogy még bele sem kóstóltad. Milyen vámpír vagy te ? - nevetett. - Akkor majd megteszem én helyetted. - ekkor éreztem hogy a szája rátapadt a nyakamra de nem harapott meg csak megcsókolta a nyakam. Összerándultam. A fogaival felsértette a bőröm és a kiserkenő vért lenyalta róla. Hangosan felszisszentem. Kevin emiatt még dühösebb lett.
- Nananna csak ne olyan hevesen. Csak nem dühösek vagyunk ? Hm. amúgy is, nincs deja-vu érzésed ? Mintha a történelem megismételné önmagát. ugyanígy voltunk. Én megöltem a barátnőd te meg magadba zuhantál. - rosszfiús mély hangon fejezte be a mondatát.
- Kevin, mégis mit jelent ez ? - ez csúszott ki a számon
- Ohh hogy még nem tudja ? - úgy csinált mint aki csodlkozik. Hupsz.. nem kellett volna ezt kikotyognom. De mostmár mindegy. Fölösleges megtudnia hisz nem sokára úgyis halott lesz. - megrángatott és összeszorított fogakkal mondta.
Ettől a mondtattól teljesen összerezzenten és éreztem hogy itt a vég. Imádkoztam magamban hogy bárcsak valaki megmentene. Még nem voltam felkészűlve a halálra. Én még élni akartam. Rengeteg tervem volt amit véghez akartam vinni. El sem hittem hogy még közel egy hónapja normális lány voltam. És most itt vagyok. Itt vagyok egy vérszomjas vámpír karjai közt akinek csak a vérem kell és a barátom a falra felszúrva.
- Kevin, mit mondasz még neki utoljára ?
- Sung, nem lesz semmi baj ne félj. Szeretlek .- sírt.- Rohadj meg Yoseob ! - ordította.
- Énis szeretlek és szeretni is foglak mindig. Sosem hagylak el.. - érzéki könycsepp gurult végig az arcomon.
 - Jajj de kis cuki mindjárt sírok. - nevetett -Nos, ahogy már mondtam az erdőben Sung - puszilgatta az arcom.- GAME OVER! -belesústa a fülembe.
Ekkor éreztem hogy a szája rátapad a már kicsit vézrő nyakamra, majd megéreztem a hideg lehelletét a nyakamon és fogai élességét. Belém mélyesztette a fogait és szívni kezdte a vérem. Ettől a szúró ismerős érzéstől felsikítottam majd ficánkolni kezdtem. Kedtem érezni  fogytán van az erőm. Ezután megtörtént a csoda. Hirtelen éreztem hogy Yoseob fogai kicsúsznak a nyakamból. Valaki el lőkte mögülem a fiút és az ágyra estek. Azonnal négykézlábra rogytam és az egyik kezemet a vérző nyakamra helyeztem. mély levegőket vettem. Rápillantottam az ágyra. A két ember egymáson feküdt. Yoseob volt alul. A megmentőm szorosan lefogta.
- Jong Jin Rin te vagy az ? - kérdezte Kevin. - Kérlek segíts. !
Ekkor a lány azonnal kihúzta Kevinből a fanyelet. Yoseob próbált elmenekülni de a lány utána hajótotta a Kevin ellen használt fegyvert és a fiu hátába szúródott. yoseob üvöltött egyet és a napali padlójára esett. Hangos hörgés kíséretében próbálta kihúzni magából az éles fát, de Jin utána eredt és átszúrta rajta.
Kevin végre le tudott jönni a falról. Ő is összerogyott mint én. Pár másodpercre rá kigombolta az ingét és nézte ahogyan a sebe begyógyul. olyan látvány volt mintha gyorsított felvételbe nééztem volna. A sebe begyógyulásásával az energiája is visszatért. Azonnal odasietett hozzám és a kezét a nyakamon lévő kezemre helyezte. Közben sírtam.
- Héj héj már minden rendben semmi baj. - próbált nyugtatgatni.
- Nem nincs minden rendben. én itt szenvedek vérző nyakkal és Jin pedig viaskodik a nappaliban Yoseobbal.- sírva mondtam.
- Kevin kérlek gyere és segíts ! . ordította Jin a nappaliból.
- Menj csak. én addig itt maradok. Siess ! - utasítottam.
Abban a pillanatban eltünt- Hallottam yoseon nyöszörgéseit a nappaliból. Szörnyű hang volt.Hosszú percekig hallgattam a harcot és a fiú hörgését. Aztuán következett egy nagy csattanás amit ordítás követett és csend lett. El ne tudtam képzelni hogy mi történt. Léptekeket halottam közeledni a szobám felé . Jin visszatért a szobámba Kevin nélkül.
- Hol.. hol van Kevin ? - kérdeztem megréművle a lánytóll ?
- Ne aggódj itt van.- nyugtatgatott.
- És hol van Yoseob ? - remegett a hangom.
- Figyelj, sajnos ő erősebb volt álunk. Igaz hogy sikerült megsebeznem de tudod jól hogy hamar begyógyul. Küzdöttünk vele de majdnem megvolt.
- Hogyértve hogy majdnem ? - értetlenkedtem.
- Hát.. hallottam hogy valaki bejön a nappaliba. Pár másodperc múlva éktelen fájdalmat éreztam a fejembe. mindketten a földre rogytunk és fogtuk a fejünket. Olyan volt mintha valaki a fejemben vékony hangon sikított volna. Rettenetes volt. Aztán Yoseob eltűnt.
- egy pillanatra a nyakamra nézett mert el pillanatra elvettem a kezem onnan. - A nyakad.. - elfeketedett a szeme. a történtek lefolyása miatt megilyedtem . féltem hogy ő is rámtámad . Nem bíztam benne. Hátráltam.
- Ne ne ne félj én nem foglak bántani. bízz bennem oké ? - a feketeség eltünt. Így már tudtam hogy bízhatok benne és hogy nem kell tőle sem tartanom. Ekkor belépett Kevin a szobába.
- Elvesztettem. Eltünt. Foggalmam sincs hogy merre ment. - mondta Jinnek.
- Rendben majd megkeressük őket.
- Őket ? - értetlenkedett Kevin.
- Meg vagyok bizonyosodva arról hogy nem egyedül volt. Biztos a boszorkánnyal.- mondta Jong Jin Rin.
- Nekem beszélt Yoseob valami boszorkányról. Segített neki. Valami gyűrű segítségével tud a Napon járni. Ezt akkor tudtam meg mikor a suliban kergetett. - mondtam és közben már felültem és az ágyamnak támaszkodtam.
Ekkor egymásra néztek. Kiolvastam a tekintetükből hogy tudnak valamit.
- Kevin én elmegyek most te vigyázz rá rendben ?. utasította jin. Kevint.
- Rendben. - mondta. és azzal a lány eltünt.
- Monnd, jól vagy ? - kérdeztem tőle és közben ránéztem.
- Én igen de te látom hogy nem. Várj had segítsek.- és elharapta a csuklóját és a számhoz nyomta. Pár nyelés után elvettem a fejem a szörnyű íze miatt. Nagyobb erőre kaptam. Nem voltam teljesen energikus csak már nem éreztem magam rettentő gyengének.
A nyakamon a két lyuk csak félig gyógyult be. Ránéztem Kevinre.
- Mi a baj olyan furcsán nézel.
- Valamit nem mondtál el nekem. Milyen halott barátnő ?
Kevin arcárahaláli komolyság ült. Sóhajtott eggyet.
- Hát .. Jin után még volt egy varátnőm. Őt Yurinak hívták. yoseobbal még nagyon jó barátok voltunk . A két szörnyeteg. Így hívtak minket. Énis olyan voltam mint ő. Elvetemült és megállíthatatlan. Egyszer mikor megtámadtunk egy családot akkor azthittük hogy mindenkit megöltünk. De ez nem így volt. bementem az egyik szobba és az ágy alatt rá találtam Yurira. Annyira gyönyörű szép volt. Nem bírtam megölni. Titkoltam ezt Yoseob elől. A lánnyak szépen lassan összemelegedtünk. De egyik nap Yoseob megtalált minket a Seoraksan parkban. A lányt az erdőbe ráncigálta, és tt összevesztünk. Yoseob felszúrt egy fára és a szemem előtt megölte a lányt. Aztuán már nem is szóltam hozzá sőt nem is kerestem. Rettentően gyűlölöm azért amit tett azon az éjszakán.
- Oh nagyon sajnálom. - szorosn magamhoz öleltem.
- Ez már a múlté. most már itt vagy nekem te és nem fogom engedni hogy bántson soha.- szorosabban ölelt maához.
- Ke..kevin nem kapok levegőt ! - nyüszögtem.
- Oh bocsi nem akartam .- nevetett.   én visszamosolyogtam rá.
- Bekötöm a sebem mindjárt jövök oké ?
- Rendben én elüntetem a nyomokat. - mondta.
Bementem a fürdőszobába és előkerítettem a gézt és a fertőtlenítőt. miközben ollóval méretre vágtam a gézdarabot akkor lejátszódott bennem az egész esemény újra. beleborzongtam abba hogy amogy yoseob belém mart és szívta az életemet adó vérem.
Gondosan bekötöztem és indultam ki a fürdőszobából. Kevin tényleg rendbe tett mindent. Mintha misem történt volna. Kimentem a konyhába és ott rátaláltam.
- Gyere egyél. A meglepetéstől meg sem tudtam szólalni. Csak álltam az ajtóba és mosolyogtam. - Na gyere már. - mosolygott.
Leültem az asztalhoz és elém tette a tányért. Ramen volt az. Elém ült és nézte ahogy eszek.
 A fejét a két tenyerébe helyezte és mosolygott. Nagyon édes ábránzata volt. Nevettem ezen .
- Örülök hogy mosolyogni látlak. - mosolygott és válszként pedig visszamosolyogtam. - Ajjajj.
- Mia baj ? - kérdeztem.
- Kezd felkelni a Nap és haza kell mennem.-
- Rendben. -elszomorodtam.
- Ne aggódj holnap látjuk egymást.- majd adott egy csókot és azonnal eltünt.
megint egyedül éreztem magam a házban. Bementem a szobámba. Ránéztem rra a falra mire Kevin volt felszúrva. A fa által okozott lyuk egy szép képpel volt eltakarva. Lefeküdtem az ágyamra majd álomba merültem.
Mikor felébredtem hangokat halottam a hátsú udvarunk felöl. A hátsó ajtóhoz mentem halk lassó léptekkel majd megfogtam a kilincset és lassan kinyitottam az ajtót.