13. rész

Élvezetes volt érezni a meleg vér áramlását a számba. Az őrjítő gyomorfájás kezdett elmúlni. A lány már-már ájuldozott.

Táplálkozásom közepette valaki a falhoz csapott.

- Sung, te mi a jó francot művelsz? - Jin volt az. Majdnem megölted!

Rápillantottam a lányra. Gyengén és fal fehéren ült a földön a világoskék falak dőlve. Hallottam a heves szívverését. Ám ezt

Sokkal jobban, mint azelőtt.

- Uramisten mit tettem? - észhez tértem. A vércseppek még a szám szélén lefelé táncoltak. A szemfogaim sem húzódtak

Vissza, s még a szemem sem kapta vissza az eredeti kinézetét. Léptéseket halottunk a folyosó végén.

- Van ott valaki? – a léptekeket egy női hang követte.

- Azonnal el kell tűnnünk!-utasított  Jin majd felkapta a lányt, majd mondta, hogy kövessem.

Elkezdtem futni. Eleinte még rendes emberi tempóba futottam, majd pedig hirtelen felgyorsultam. Gyorsaság szele belekapott a hajamba, majd pedig megálltam. Felemelő érzés volt. Mintha szálltam volna.

- Gyere már! - szólt Jin.

Betértünk egy ajtón. Hátborzongató látvány tárult elém. A kórház bonctermében voltunk. Hűtőkabinok sorakoztak egymás mellett. Némelyik kis fehér cédulát kapott a halottak neveivel és a halál körülményeivel kapcsolatban. Az egyik boncasztalon egy fekete zsák volt. Azonnal felismertem. Tudtam, hogy Bibian holtteste van benne. Lassan széthúztam a fekete zsák cipzárját. Biban komoly és fehér arca elszorította a szívem. Azt vártam, hogy megmozduljon a mellkasa, hogy levegőt vegyen.

De sajnos ez nem történt meg. Nekem kellene most ott feküdnöm nem pedig neki. Feláldozta az életét, hogy én megmeneküljek. Könnyek szöktek a szemembe majd lassú mozdulatokkal folytak le az arcomon. Elvesztettem azt, akit szerettem.

- Ő volt Bibian igaz? - kérdezte Jin .

- Igen ő az. - elcsuklott a hangom. Dühöt és mértéktelen nagy fájdalmat éreztem. Szinte már felemésztett. - Meg akarom találni Yoseobot és a saját két kezemmel megölni! - dühödtem fel.

- Annyira sajnálom. mondta Jin együtt érző hangon. - De azt megígérhetem, hogy megölöd Yoseobot.

Megölelt majd visszament a lányhoz. Ugyanazt a procedúrát végezte el rajta mint rajtam egy párszor, mikor szükség volt rá.

- Gyere Sung, most már mennünk kell. - megfogta a vállam.

Bólogattam, majd visszahúztam a cipzárt. Jin felkapta a lányt majd visszatértünk a folyosóra. Szerencsére nem volt ott senki sem.

- Már csak arra fog emlékezni, hogy elájult a folyosón.  Mondta majd visszafektette a földre. - Menjünk vissza a szobádba.

Bementünk majd bezárta az ajtót. Én leültem az ágyra. Még mindig Bibian arcképe tárult elém, mikor becsuktam a szemem.

Jin a velem szemben lévő székre ült.

- Olyan éhes vagyok.- közben simogattam a hasamat. Vér kell! - sötétedett el a szemem.

- Héj Sung ! Próbáld kontrollálni! - parancsolt rám Jin.

De annyira kell. Éhes vagyok! - próbáltam kontrollálni, de nem ment.

- Várj itt. - amint ezt kimondta eltűnt. Pár perc múlva tért vissza két tasak vérrel.- Tessék, egyél.

Nem is kellett kétszer mondani. Azonnal letéptem a tasakról a lezáró kupakot, majd inni kezdtem. Rettentő gyorsan kiszívtam belőle a vért majd az üres tasakot a földre hajítottam. Jin odadobta a másodikat, és ezzel is ugyanazt tettem.

Hmm...Ezaz !  -teljesen elborult az agyam.

- Kontrolláld magad! Lélegezz mélyeket! - mondta Jin.

- Uramisten, de finom! - hátradöntöttem a fejem.

- Kontrolláld magad Sung ! Harcolj ellene! - hangosabban szólt rám Jin. De ez egyáltalán nem érdekelt.

- Minek? Hisz a vér a lételemem. Ha már vámpír vagyok akkor legalább használjuk ki. - Yoseob féle gonosz mosoly ült ki az arcomra.

Lépteket halottunk a szobám ajtaja felé haladva. Jin az ágy alá rúgta az üres véres tasakokat. Bejött az egyik nővér.

- Jó estét! Te vagy Sung igaz? Sajnos vért kell vennem tőled a további vizsgálatokhoz. - mondta kedvesen majd becsukta maga után az ajtót.

- nővérke.. vérvételt akar ? Rendben legyen! - előbújt a vámpír énem, majd a falhoz vágtam a nőt. Már harapni akartam mikor Jin hátrarántott és az ágyon átrepülve a szemközi falnak csapódtam.

- Uramisten! Uramisten! - a nővér folyton csak ezt hajtogatta.

- Figyeljen rám. Bejött a szobába.- kezdte az igézést Jin.

- Bejöttem a szobába. - ismételte a nővér.

- És levette a vért majd kiment.- fejezte be Jin.

A lány levette a saját vérét majd kitessékelte a nővért. A nő meglátta az ájultan fekvő lányt, majd segítséget hívott.

Fogalma sem volt róla hogy mi történt.

- Sung ! Kontrollálnod kell magad! Nem adhatod át magad a vérnek! - veszekedett velem Jin.

- És miért nem? Hisz én a nélkül nem is élnék? - vágtam vissza.

- Megtanítalak, hogy hogyan tudd majd kontrollálni az éhségedet. Ha nekem is ment, akkor neked is fog! - bíztatott.

Ettől a bíztatástól kicsit már éreztem, hogy megbántam, amit tettem. Szörnyeteg lett belőlem. Csak a vér hajt más nem.

Undorodtam saját magamtól. Féltem, hogy olyan leszek, mint Yoseob. Egy vérengző gyilkos állat, aki nem ismer kegyelmet senki felett sem. Nem akartam olyanná válni, mint ő.

Jinnek lassan mennie kellet mivel a Nap már kezdett feljönni.

- Én most megyek. Este vissza jövök és elmondok mindent a vámpírságról. Addig a függönyt nem szabad elhúznod. Megjegyezted? - kérdezte a lány.

Én igenként egyet bólintottam. Majd a lány eltűnt. Rettegtem ettől az egésztől. Örökké fogok ajd élni, pedig én meg akartam öregedni és az unokákkal játszani a teraszon. Ehelyett a vérrel szembeni étvágyamat fogom majd csillapítani és azt megállni, hogy embereket nézzek véres tasaknak. De vajon mi lezs a suliban? Mi van Kevinnel? Érte is nagyon aggódtam, hisz Yoseob bármit tehetett vele. Lehet, hogy már nem is él. Ettől a gondolattól összerándult a gyomrom. Nem bírnám, ki ha őt is elveszíteném. Abba már biztosan belehaltam volna. Gondolkozásomat anya hangja tűrte meg.

- Szia, kincsem. Huu.. Miért van itt ilyen sötét ? - majd odament az ablakhoz és szét akarta húzni a függönyt.

- Ne anya ne! - ordítottam.

Anyu rögtön elvette a kezét.

- Miért ne? Jól vagy? - kérdezte.

- Igen csak kérlek, ne tedd. Jobb így nekem.

- Rendben hát akkor nem. - mondta csodálkozva. - volt valami az éjszaka? Jól aludtál? - megsimogatta a kezem és közben mosolygott.

- Nem anya semmi nem volt és jól aludtam. - erőltetett mosoly jött az arcomra. - És apa hogy van? - tereltem a témát.

- Óhhh apu már nagyon jól - mosolygott.- Az este még felkelt és azt mondták, hogy csodák csodájára ilyen hamar felépült. - szemeibe a boldogságot láttam.

Elgondolkodtam majd egy kis idő múlva feleszméltem. Jin nem csak vérért ment, hanem meg gyógyította édesapámat is. Nem tudom ezt neki eléggé megköszönni.

- Ennek nagyon örülök. - örömkönnyek szöktek a szemembe.- majd meglátogathatom? - kérdeztem.

- Majd, most még vizsgálják, de ne aggódj látni, fogod. - majd megölelt.

Ölelkezés közben szinte már éreztem a nyakában áramló vér szagát. magamhoz szorítottam, majd erősen beleszagoltam anya nyakába. Éreztem, hogy a fogaim kibújtak és hogy már csak arra vártak, hogy újra vérrel érintkezzenek.