15. rész

- Sung kérlek, mond el, hogy mi folyik itt. - mondta Rara könnyes szemmel.

- Ohhohoo tehát nem tudja? Na, ejnye.. eltitkolni ilyesmit a testvéred elől? Nem szép dolog. - mondta Yoseob.

- S-s- sajnálom Rara, de nem mondhatom el.- válaszoltam.

- Hát ha te nem mondod el neki akkor majd elmondom én.- magához rántotta a lányt majd lefogta. - Szóval hol is kezdjem. ? Hmm.. mond csak emlékszel arra amikor a drágalátos testvéred későn jött haza és olyan furcsa seb volt a nyakán ? - a füléhez hajolva mondta neki.

- I.. igen  Rara hangja remegett a félelemtől.

- Remek. szóval azt én csináltam mivel én vámpír vagyok és képzeld el hogy megharaptam. A vére a számba áramlott és áhh nagyon finom volt. Talán a tiéd is az. - rossz fiúsan nevetett. Rara végig a szemembe nézett.

- Ha bántani mered, esküszöm, hogy megöllek! - fenyegetőztem.

- Na, erre számítottam. És tudom, hogy nem bántanál hisz van nálam, valaki illetve valakik, akik nagyon számítanak neked.- majd a bal sarokba mutatott. Kevin és Heerin ültek a földön megkötözve. Kevin lánccal, Heeerin pedig kötéllel. Mindketten ájultak voltak.

- Te szemét állat! - ordítottam. - Rara megszeppent.

- Olyan kis aranyos vagy mikor haragszol. - nevetett Seobi.

Jinre néztem. Láttam, hogy valami nála nincs rendjén. Furcsa módon félt Yoseobtól. Pedig eddig sosem félt tőle.

- Gyere Jin intézzük el! - mondtam, de a lány nem mozdult. - Hahó Jin mi a baj? Miért nem jössz?

- Mert nem lehet. - mondta.

- De miért nem lehet?? - kérdeztem kétségbeesve.

- Azért, mert Yoseob a kisöcsém.- teljesen ledöbbentem. - Ezért te fogod őt megölni nem pedig és őt. Szóval itt a lehetőség. - mondta.

Össze voltam zavarodva. Ő és Yoseob testvérek? Nem akartam ezt elhinni. Kaptam a lehetőségen és támadni akartam. De valójában nem mertem. Tudtam, hogy segítségre van szükségem, mert egyedül biztosan nem bírtam volna legyűrni.

Odarohantam Kevinékhez. Próbáltam élezgetni a fiút de sajnos meg sem moccant. Heerin is teljesen eszméletlen volt.

- Jin, kérlek, segíts ! - kérleltem.

- Sajnos nem lehet ez a te ügyed. - majd ezzel együtt eltünt.

Nem hittem el hogy cserbenhagyott. Talán ez az egész csak egy csapda volt hogy Seobi örökre elintézhessen ? Rettentő dühös voltam. Az érzéseim irányítottak. A testvérem még mindig Yoseob karja közt voltak. Hangosan halottam a szívverését és erősen éreztem az érzéseit. Rettentően félt.

Kevint kioldoztam majd Heerint is.

- Hiába akarod feléleszteni a hőn szeretett fiúdat .. hisz már te is tudod hogy mi kell ahhoz, hogy felébredjen és hogy erős legyen.- mondta hangosan Yoseob.

Igen, hát persze hogy tudtam, hogy mi kell neki. Vér. De mégsem áldozattam fel a saját testvérem vérét. Ebben a helyzetben nehéz volt gondolkodni, de eszembe jutott valami. Kevin még mondta, hogy az állatni vér is majdnem ugyan olyan mint az emberi. Nem lesz rettentő erős tőle, de az biztos, hogy felkel. Azonnal kirohantam a roskadozó elhagyatott gyárépületből és az erdő felé vettem az irányt. Megálltam, majd mélyen a levegőbe szippantottam. Különböző illatokat illetve szagokat éreztem. Fogalmam sem volt, hogy valójában milyen az állatnak a szaga, hisz még soha az életemen nem tapasztaltam ilyet. A második remek érzékszervemre, a fülemre kellett hagyatkoznom. Becsuktam a szemem majd csak a hangokra koncentráltam. Hallottam a tücskök zenélő ciripelését, a földön kúszó állatok zaját, és lépkedő vadak hangját. A lépkedő vadak felé vettem az irányt. Egy őzgidát pillantottam meg. Még nagyon picike volt. Nem volt szívem feláldozni, ezért még tovább kutakodtam. Rátaláltam egy szarvasra. Farkasszemet nézem vele majd megtámadtam, és megharaptam. A vére íze teljesen más volt mint az emberé. Keserűbb. Néhány percnyi küzdés után lefeküdt. Egy kis fakéregből tálat formáltam. 

Erre a nagymamám tanított meg. Az állat vérét belecsepegtettem majd rohantam szélsebesen vissza az elhagyatott gyárba.

Kitörtem a kaput majd odarohantam Kevinhez és megitattam. Eleinte még csak kóstolgatta majd felhörpintette az egészet. 

Rám nézett.

- Sung. - csak ennyi jött ki a száján.

- Igen én vagyok itt vagyok. figyelj segítened kell kérlek könyörgöm.

- Jajj de édes. A két szerelmes. Majd meg szakad a szívem. - mondta Yoseob gúnyosan.- A két turbékoló pár.

Nem is foglalkoztam Yoseobbal. Gyorsan kiszabadítottam Heerint és Kevint a fogságból. Heerin még mindig ájult volt. Kevin felállt.

- Ohh ne .. nene.. - a hangja rémült volt. Sung te nem lehetsz vámpír! .

- Kevin, de sajnos az lehet és az a leg szörnyűbb, hogy..- elakadt a szavam.- hogy te öltél meg.

Ettől a srác teljesen lefagyott.

- Yoseob kényszerített arra, hogy megtedd. - mondtam.

A fiú szemében rettentő dühöt láttam. Majd közeledett Seobi felé.

- Engedd el a lányt. - mondta dühösen.

- De meglepő. Nem is azt kérded, hogy miért változtattam át a csajod vámpírrá? Miért kéred tőlem, hogy engedjem el?- csodálkozott.

- Azért, mert őt nem akarom megölni, hanem csak téged. Nem akarom, hogy bántódása essen. - miközben ezt mondta Kevin mind végig ökölbe szorította a kezét.

- Tattarartaa.. Kevinből előtört a hősiesség. - mondta vicces, és egyben idegesítő hangon Yoseob. - De viszont akkor nem voltál ennyire hősies, mikor megharaptad a barátnődet, és addig szívtad a vérét, míg meg nem halt. - gúnyolódott.

- Azért volt, mert te kényszerítettél rá. Heerin segítségével. - ezt már hangosabban mondta Kevin.

- Hupsz.. bocsi nem direkt volt.- gúnyolódott tovább.

Kevin ezt már nem bírta és nekitámadott. A lányt kilökte Seobi karmai közül majd nagy huppanással a földre esett. 

Odarohantam hozzá.

- Uramisten jól vagy? - aggódtam.

- Áhh.. nem fáj mindenem. - mondta és közben próbált felülni. A lába vérzett. 

A szemeim kezdek elfeketedni és a fogaim kibújni a vér láttam. Jin módszerét használtam újra, és így sikerült visszahozni magamat. Eközben a fiúk verekedésbe kezdek. Egymást csapkodták ide-oda.

- Te jó ég..- szörnyűlt el Rara. Egy szörny lettél. 

Ezen szavak hallatán szinte mintha kitépték volna a szívem. A saját testvérem mondta azt, hogy szörnyeteg vagyok. Ez fájt a legjobban. 

- Nem vagyok szörnyeteg csak.. csak más mint te . mondtam és lesütöttem a fejem.

Éreztem, hogy Kevin ereje fogytán van így tudtam, hogy szüksége van rám.

- Figyelj, maradj abban a sarokban, vagy bújj el, de egyre kérlek, hogy ne gyere elő addig amíg ennek vége nem lesz. - mondtam Rarának.

- Oké. -mondta tágra nyílt szemekkel. Szerintem azt sem fogta fel, hogy mit mondtam neki.

A fiúk közé csaptam. Mindketten a földre zuhantak. Seobi azonnal felugrott, Kevin pedig nehezen feltápászkodott.

- Huhha.. Nagy erő van benned kiscsaj.- nevetett Seobi. - Most fordult a kocka? Te fogod a saját barátodat meg védeni? 

Ez olyan furcsa. én már úgy megszoktam, hogy mindig Kevin menti meg a bőrödet tőlem.- mondta Yoseob.

- Fordult, de azt garantálom, hogy ez az utolsó nap amit megéltél, mert most véged van ! - neki támadtam.

Hátra löktem, de nem adtam annyi löketet, hogy hátraessen.

- Csak ennyire vagy képes? - nevetett.

majd hozzá vágott a  falhoz. Kevin az erejét összeszedve hátrarántotta a fiút, és a a rozoga faasztalokra eset, amik azonnal összetörtek alatta. Pár pillanatig nem mozdult. Ennek kezdtem örülni, de az örömöm nem sokáig tartott.

Odarohant Rarához. Nem akartam, hogy megtalálja, de pechemre rábukkant. Maga felé fordította.

- Most odamész szépen a testvéredhez, és ezzel átdöföd a szívét. - s kezébe nyomott egy fa karót.

Yoseob tudta, hogy Kevin azonnal megmentett volna, így kizárta a gyáron kívül, és leszúrta a földbe egy karóval. Engem pedig a földre szorított le, és elgyengített úgy, hogy megharapott. Utasította RaRát, hogy jöjjön és öljön meg. A lány komoly tekintettel közeledett felém kezében a karóval. Ráült a lábaimra, majd a a karót a szívem fölé tartva szúrni készült.