23. rész

El sem tudtam hinni ezt az egészet. Mire felfoghattam volna, hogy mi történt, már Kevin el is tűnt mellőlem, mert Jin után loholt. A karjaim közt tartottam SungTae gyenge testét. A szemeimet elöntötte valami forróság, a könnyeim. Rápillantottam a még vérző nyakára, és különös módon nem éreztem sóvárgást a vére iránt. Reflexszerűem, ösztönből elharaptam a csuklóm, majd szépen lassan megitattam a véremmel. A nyakán lévő jellegzetes két lyuk lassan begyógyult. Eszembe jutott, hogy akkor láttam ilyen gyors begyógyulást, mikor Yoseob felszúrta Kevint a falra és a fa el lett távolítva.

SungTae lassan magához tért.

- Úristen! – majd a nyakához kapott, és felnézet rám.

- Nyugalom, már biztonságban vagy! – bíztatásképpen mosolyogtam és szépen lassan felültettem.

Válasz nélkül megölelt. Éreztem, hogy az egész teste remeg.

-Gyere, menjünk és lemossuk a vért.

Felálltunk, és a fürdő felé vettük az irányt. Benedvesítettem egy törölközőt, majd elkezdtem törölni a nyakát. Adtam neki egy másik pólót, majd a véres felsőjét és a törülközőt a mosógépbe dobtam.

Az ágyamon ülve csak bámultuk egymást. SungTae szemében még mindig láttam a félelmet.

-El szeretnéd mondani, hogy mi történt? – kérdeztem egy kicsit tapintatosan.

- Igen, sőt el is akartam volna mondani. nos, visszamentem a suliba, a tornaterembe, hogy minden rendben van-e, tehát, hogy senki se nyitotta-e ki az ajtót. Épp hívni akartam Shin Hara-t, mikor hirtelen szellőt éreztem, és a telefon kirepült a kezeim közül. Akkor már tudtam, hogy itt valami nagybaj lesz. Elindultam a kijárat felé, és még egyszer éreztem ugyanazt. Már majdnem kijutottam, mikor valaki hirtelen a falhoz vágott, utána se szó se beszéd semmi csak egy nagy szúrást éreztem a nyakamba. Sikítottam, de ez se használt. Végül éreztem, ahogy fogy az erőm, és halottam, hogy a bestia kortyolja a vérem. De az életben maradás erősebb volt, mint a gyengeségem. Úgy tettem, mint aki elájul és végül mikor megbizonyosodtam arról, hogy elment felálltam és szédülés ellenére teljes erőmből futni kezdtem ide, ezek után csak arra emlékszem, hogy valami undorító vasat nyalogatok. – kicsit elundorodott. – De mégis ki támadott meg? – nézett rám értetlen kutyaszemekkel.

- Jin volt az, Yoseob testvére.

Egy időre elhallgatott.

-Igen emlékszem már, csak… miért nem emlékeztem ?

-Valószínűleg a sokk miatt. egy vámpírtámadás nagyon durva tud lenni. Én már csak tudom.

- Téged ki harapott meg? . kérdezte érdeklődő szemekkel.

- Először Yoseob. Emlékszel, mikor Kevin elhívott először randizni? – bólintott a lány. – na, az nap este harapott meg az utcán. Kevin rám talált, és hazavitt, mármint hozzájuk. És akkor mondta el, hogy ő micsoda. És most jön az, amit te nem tudsz. – erre a mondatomra még jobban figyelt, és látszólag is közelebb húzódott hozzám. – Mikor a sikátorban ébredtél Shin Hara-val, az nem az ital miatt volt.

- Hanem? – rögtön vágott is közbe.

- Hogy is mondjam... Yoseob megtámadott téged, aztán megbűvölte Shin Hara-t , hogy öljön meg engem egy késsel. Végül ez nem jött össze, mert megjelent Jin, és úgy tett mintha ő lenne a nagy hős. Aztán Yoseob vágta belém a kést és megitatott a vérével, hogy megmentsen és aztán neked már nem tudott segíteni. Ezért Kevin téged mentett meg.

- Te jó ég! Mi mindenen mentünk még keresztül? Mit nem tudom még? – a lány felállt, és a fejét fogta az információk hada miatt. Könnyes szemekkel felém fordult. – Kérlek, mondj el mindent!

Nem tehettem mást, mert úgy éreztem, hogy joga van már tudni ezeket. nagy levegőt vettem, majd kifújtam.

-Rendben elmondok mindent, de akkor kérlek, hogy ülj le. Múltkor, mikor nálunk voltunk horrorfilmet nézni, akkor is megtámadott minket Yoseob. Az erdőbe mentünk szellemet idézni, és Seobi ott termett, majd megtámadott titeket, és egymás után harapta el a torkotokat és itta a véreteket. Bibian még idejében szólt Kevinnek telefonon, mert megkértem rá, és így megmenekültetek, mert megitatott a vérével. Aztán elfeledtette veletek az egészet.  Ez után már nem volt támadás ellenetek, kivétel a tornatermes, amire emlékezel.

Láttam SungTae arcán a teljes megdöbbenést. Mindenféle érzelmek kavarogtak benne.

Nagyot nyelt és csak maga elé bámult.

-És hogy-hogy nem emlékszek ezekre?

-Mert a vámpíroknak van egy képességük. El tudunk feledtetni dolgokat, és irányítani az emberek elméjét. Szóval bármit meg tudunk csináltatni velük. de még mielőtt rosszra gondolnál, nem én nem irányítottam még senkit.

Még nem is sejtette, hogy annak idején milyen borzalmas dolgokon mentünk még keresztül, mikro Bibian meghalt, de tudtam, hogy ennek még közel sincs vége.

-Szóval ezért is feledtettem el annak idején mindenkivel a dolgokat. Egyszerűen nem akartam, hogy emlékezzetek rá. Bár én is elfelejthetném azokat a borzalmas dolgokat, amiket átéltem. – mondtam és lehajtottam a fejem. Sungtae nézése már égetett. hosszú, csöndes percek vették át auz uralmat a szobában. Csak az óra kattogását lehetett halni. SungTae megfogta a kezem és nem is eresztette. Így sugallta velem, hogy nem vagyok egyedül, mert ő itt van mellettem.

- Öm.. lehet, hogy egy kicsit szemét kérdés, de elmondod nekem, hogy bibian miért vagy, hogy halt meg ?

Megszorítottam a lány kezét. A torkomban gombóc nőtt, és a szememet is újból elöntötte a könny.

-Nem, ez egyáltalán nem szemét kérdés. Sőt úgy érzem, hogy tudnod kell mi történt éppen akkor este. Másfél hete pont szülinapomon.- nagyot nyeltem és SungTae szemébe néztem. Az emlékek lavinaszerűen tértek vissza arról az éjszakáról. -  Kevin elvitt az erdőbe, mert egy meglepetést készített nekem. Gyönyörű volt. zajokat halottunk a bokor mögül, aztán kezdődött el a pokol. Kevin elkezdett üvölteni, hogy állítsam le a hangot a fejében nagyon meg voltam ijedve. Aztán elhallgatott. Kibújtak a vámpírfogai és a szeme elsötétült, és csak állt, de hiába szólogattam akkor se válaszolt. Végül a félelmem lett úrrá rajtam, és elkezdtem futni be a sűrűbe. De ő utánam rohant és visszavitt az előző helyre. Ekkor jött elő Heerin az az új csaj a suliból, aki mellékesen egy boszorkány. Ő varázsolta el Kevint. Végül előjött Yoseob a szüleimmel együtt, akik szintén el voltak varázsolva.  Jint pedig lekötözve húzta elő, de persze ez is csak egy kis színészkedés volt. Seobi meg akart ölni, de előbb megitatott a vérével. Vámpírt akart belőlem csinálni. De Heerin közbeszólt, hogy a szüleimet is meg akarták kínozni. Aztán Yoseob azt mondta, hogy már nincs rá szüksége és majd őt is megöli. Erre Heerin felbőszült és elkezdte rajta használni a vámpírkínzó képességét.  Yoseob üvöltött és a földre kuporodott. Ekkor jött elő Bibian. – kis szünetet tartottam, hogy visszafojtsam az érzéseimet.

- Elmondta, hogy őt is bántotta régen Seobi úgy, mint engem és ezért bosszúért esküdözött, és csak abban látott megoldást, hogy ha ő is vámpírrá változik. És úgy lehet vámpírrá válni, hogy iszol a vámpír véréből, aztán meghalsz, és végül mikor újjáéledsz, akkor innod kell emberi vért, mert csak akkor megy végbe az átalakulás. Én meg akartam akadályozni ebben, de ő leütött és arra keltem, hogy Kevin vérét issza és végük megába döfte a bicskámat, amit tőlem szedett el. – már nem bírtam tovább és elsírtam magam. – Vért köhögött fel és aztán meghalt. – Két szipogás között folytattam. – Végül feltámadt, és megöleltem, de azt mondta, hogy ne. Ekkor hirtelen abba maradt Yoseob üvöltése, mert Heerin elájult az energiaveszteségtől. Jin még mindig az eszméletlent játszotta. Yoseob a helyzete kihasználva Bibiannal meg haptatta apámat és így lett belőle vámpír. végül harcba kezdtek, de nem tartott, sokáig mert Yoseob kitépte Bibian szívét. – SungTae nyakába borultam és nagyon sírni kezdtem, már nem tudtam tovább folytatni. Hallottam, hogy ő is sír velem együtt. Simogatta a hátam, hogy valamennyire nyugodjak meg, de nem tudtam, mert akárhányszor becsuktam a szemem, mindig a szemem előtt volt az, ahogy Bibian meghalt.

- Na, menjünk és takarítsuk ki a termet oké? Hívd, addig a többieket még én elmegyek enni. – mondtam neki.

Ő válaszként az utolsó mondatomra elég furán nézett rám.

-Őőőő… Kevin beszerzett nekem pár vértasakot, mert még a szervezetem csak azt fogadja be. Utána jön az állati vér. Szóval, ha nem haragszol, akkor megyek, sietek és itt is vagyok.

-Oké rendben. Akkor siess én meg hívok mindenkit. De várj, idehívjam őket?

-Ne ide, hanem a sulihoz a tornaterem elé. – mondtam neki.

Azzal lementem a pincébe. A lenti kis hűtőben meg találtam a vért és azonnal inni kezdtem. Nagyon jól esett a gyomromnak, hiszen, már rég nem táplálkoztam. Mikor befejeztem, akkor SungTae-val azonnal elindultunk. Már a suli előtt találkoztunk a lányokkal.

-Sziasztok, nos, akkor takarítsunk.

Betértünk a tornaterembe, és minden szó nélkül azonnal elkezdtük felmosni a vért a falról, és a padlóról. A falakon lévő horpadásokkal már nem tudtunk mit kezdeni. Mikor végeztünk, akkor pihenésképpen leültünk egy körbe a tornaterem padlójára.

-SungTae-nak elmondtam, hogy mi történt Bibiannal valójában, szóval, ha kíváncsiak vagytok rá, akkor elmondja nektek. Mert én már nem tudnám, így is elég fájdalommal küszködtem azért, hogy ezt el tudjam neki mondani.

- Megérjük, és ha nem bánod, akkor mi is kíváncsiak vagyunk rá.- mondta Shin Hara.

- Rendben, szerintem is jobb tudni róla.

SungTae elkezdte a történetet úgy ahogy én elmesélte hogy mi történt, hogy hogyan halt meg és végül a végén mindenki egymás nyakába sírt. Néma csendben emlékeztünk Bibianra aki gyakorlatilag egy hős volt.

Ekkor hirtelen kicsapódott a tornaterem ajtaja.